Az a helyzet hogy nem vagyok felkészülve. Nem érzem magam érettnek hozzá. Mi legyen?

Teljesen le vagyok döbbenve azokon a hozzászólókon, akik azt írják, hogy hagyd ott őket. 24 éves vagy könyörgöm. Elvileg felnőtt, felelősségteljes ember. Persze, megértem, hogy jobb lenne még bulizni a haverokkal,élni szabadon az életed, de ezt a gyereket már összehoztátok. Illene gondoskodni róla. Egy kicsit próbálj meg rendet tenni a fejedben. Gondold végig, mi lehet a jó az apaságban. Vannak ám előnyei is. Meséld el a kétségeidet a párodnak is, együtt lehet, hogy könnyebben felkészültük rá. Mivel ő is valószínűleg fiatal, biztos, hogy ő is aggódik pár dolog miatta. Aztán majd jön szépen minden.

Pár évtizede még az volt a természetes, hogy a házaspárok ebben a korban vállaltak babát. Igaz a világ sokat változott, de ha jól működik a kapcsolatotok, és jól tudjátok szervezni az életeteket, akkor attól még, hogy apa lettél, nem kell lemondanod minden másról. Az apukák is eljárnak időnként sörözni, meccsre..stb.

Tessék szépen összekapni magadat, és nem siránkozni.

ne te döntsd el kinek való gyerek,szerintem meg a 35-40 évesnek nem való már

amúgy lehet nekünk korán lett,de mikor megszületett már volt 2 nyelvvizsgám,már csak a szakdogám és az államvizsga volt hátra ugyanígy a páromnak,és neki szakmája is van,azóta mindketten diplomásak vagyunk van szakmánk is,munkánk is,,24 vagyok,tehát ennyit erről

Én 23 vagyok és nő, szintén be lennék rezelve, ha most teherbe esnék. Gyógyszert szedek és tudom, hogy ez sem 100%-os védelem, de megbízok benne. Pont azért védekezek, mert nem szeretnék teherbe esni, ellenben sokat gondolkoztunk már a párommal arról, hogy mi történne, ha még is. Ő már dolgozik, én idén végzek az egyetemen. Ha most esnék teherbe is leállamvizsgáznék még mielőtt megszületne a baba. Vállalnánk és gondoskodnánk róla, de hasonlóan sz*rul érezném magamat, mint te, hiszen nem véletlenül védekezünk, nem vagyunk még felkészülve erre. Egy gyereknek akkor van itt az ideje, amikor mindketten felkészültnek érezzük rá magunkat és várjuk. Én hiszem azt, hogy fel lehet rá idő közben is készülni, amikor már "ott a baj". Ha nehéz is...

Nekem baromira nem az jut eszembe első körben, hogy hagyd ott őket, sőt. Ha magamból indulok ki, én is legalább ugyanennyire meg lennék ijedve, mint te. Lehet a barátnőd is így van ezzel! Álljatok egymás mellett és bátorítsátok egymást, tervezgessetek! Kézen fogva könnyebb "túlélni", mint külön külön, avagy esetleg elmenekülni.

Próbáld a gondolataidat átformálni, ne hatalmas gombócot érezz a gyomrodban akárhányszor eszedbe jut ez, hanem próbáld a szépet meglátni abban, hogy apa leszel!

Fordulj a szüleitekhez, rokonaitokhoz, barátaitokhoz bizalommal ezzel a témában. Ha megerősítést kapsz, hogy nem leszel egyedül és segítenek ők is ahol tudnak, úgy kicsit könnyebb elviselni talán az érzést.

Nem vagyok anya és terhes sem voltam soha, így nem tudom mennyire hasznosak ezek a tanácsok, de igyekeztem úgy megfogalmazni őket, hogy én mit tennék a te helyzetedben.