Szerintetek milyen lehet egy szegényebb család élete? Lehetnek boldogok?

Én szegény családban nőttem fel. Fűtés mindig volt, de a lakás tele volt csótányokkal, sokszor volt olyan hónap vége fele, hogy 4-5 napig üres kenyeret ettünk (vagy max vajasat).

Gyűlöltem az egészet! Már oviban is csúfoltak a levetett ruháim miatt (én lány vagyok, de a testvéreim fiúk, így az ő ruháikat örököltem...), de akkor még nem érdekelt különösebben. A legrosszabb a középiskola volt... Alapvetően nagyon szeretem a társaságot, szerettem volna eljárni barátokkal ide-oda, de pénz híján mindig én voltam az, aki kimarad mindenből. Ráadásul meghívni sem tudtam magunkhoz senkit sem, mert szégyelltem a lepukkant, csótányos lakásunkat, illetve semmivel sem tudtam volna megkínálni a vendégeket... Bár 16 évesen elmentem dolgozni iskolai szünetekben, abból a diákmunkából kellett MINDEN alapdolgot megvennem magamnak (étel, tusfürdők, normális ruhák, szórakozás, stb.), így azt a pénzt viszonylag gyorsan feléltem.

Mára már külföldön élek jól fizető állással. Nem vagyok képmutató, úgyhogy megmondom őszintén, hogy én igenis szeretem a jómódot, szeretek jól élni! Szeretem, hogy nincs az az idegeskedés, hogy akkor most vagy eszek, vagy rezsit fizetek. Tudok magamnak normális ruhákat venni. És ami talán a legfontosabb: a családom is normálisabban él most már, így mindenki nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Tény, hogy ritkábban találkozok velük, de legalább nincsenek a veszekedések, egymáson való feszültséglevezetés, stb.

Úgyhogy lehet, én csináltam valamit rosszul, de én nem tudtam boldog lenni egy - bár fűtött - csótányos, penészes lakásban, ideges családtagokkal, éhezős napokkal...