Mondja meg nekem valki mit tegyek, hogy kimásszak ebből? Hogyan szakadjak le anyámról?

mindenkinek nagyon de nagyon köszönöm a segítő szándékát..de a jván már régesrég túl vagyunk..eredménytelenül..én 18 évesen belemenekültem egy rossz házasságba, aztán elváltam a fiammal csodás a kapcsolatunk...csak hogy még jobban érzékeltessem: amikor elmondtam,hogy elválok, behiztizte magának az orvost,aki hetekig oltotta, hogy aztán nekem évekig a fejemhez vághassa, majdnem meghalt miattam...és nem a tolószéktől ilyen. kisgyerek koromban pl. engem és a bátyámat(aki dawnkóros)kikötözött a kert végi meggyfához,órákra is akár a tűző napra, ha vendégek jöttek, ne zavarjunk a hangoskodással és ne lássák a "dilis gyerekét"itt volt a baj...mert ekkor magunk voltunk senki nem látta,tudta ezeket.Azt sem amikor ütött vert amikor nem 5-öst hanem 4-est kaptam, azt sem amikor 6 évesen, elsősként, véresre verte a kezeimet fakanállal azért,hogy megtanuljam, nem lehetek balkezes!!!!!meg is tanitotta, azóta is jobb kézzel írok, de pl. voltam már hipnózis alatt és akkor a bal kezemmel irattak velem, és csodálatosan szép betűkkel irtam, amit éberen képtelen vagyok megtenni,de álmomban folyton balkézzel csinálok mindent.Ezt sem tudta senki, csak mindenki őt istenítette,hogy mennyit "fáradozhatott" azért,hogy jobb kézzel tudjak írni.Amikor kamaszodtam, még mindig mozgékony volt, rámtelepedve ellenőrizgetett...pl. képes volt a bugyijaimat szagolgatni, nehogy "elkurvuljak", éjjelente apámat ugrasztani, aki hajnaltól estig dolgozott,mindenféle rémtörténetekkel,hogy menjen utánam,nézzen meg hol vagyok,kivel mit csinálok!!!a bátyámat végül beadta egy intézetbe,persze ezt is apámra keni, mivel amikor bevitték(hozzáteszem ideiglenesen)akkor anyu kórházban volt,apunak meg dolgoznia kellett és nem tudta ellátni.Engem elvitt a keresztanyámhoz, hisz iskolába jártam, a tesómat pedig orvosi segitséggel IDEIGLENESEN bevitték egy otthonba...amikor hazajött mártírkodva hireszteltehogy apám bedugta az ő kicsi fiát a diliházba és nem tudta visszaszerezni, akárhogyan próbálta..persze meg sem próbálta...és ezeket mind-mind magamra hagyva éltem át...apám eleinte az italba menekült,amiből később valóban anyám mentette meg, mivel laludt a hóban, lefagyott a lábfeje és ő ápolta..ez tényleg így volt(de talán én vagyok a gonosz ha ebben csak azt látom, azért mert akkor még apám nevén volt csak a házunk????) az idősebb bátyám pedig élte az életét tőlünk távol..megjegyzem, őt is anyám kényszeritette a házasságra,mert terhes lett a barátnője és ez igy helyes...amikor pedig erőt gyűjtve elébe állt a lagzi hetében,hogy nem fog megnősülni, anyám öngyilkossággal fenyegetőzött, amivel elérte a lagzit,mégis..ja persze rá fél évre a bátyám akart a vonat elé ugrani, végül is a jobbik megoldást választotta..elvált.mára az egész falu ismeri, senki nem néz rá sem, egyetlen barátja nincs,mindenkit csak kihasznált. De addig tehetetlen vagyok, amig apámat nem tudom meggyőzni,hogy 70 évesen sem késő új életet kezdeni...ráadásul belnevelte, sőt agymosásával elérte,hogy apám csak azt tudja mondani hogy neki mellette a helye,mert annakidején megmentette.köszönöm a segitséget mégegyszer...azt hiszem amint lesz egy kis pénzem elmegyek pszichológushoz is...és közben reménykedem, hogy minél hamarabb elmegy közüllünk..

nem nagyon látok semmi más megoldást, mint a teljes elszigetelődést, egy bizonyos hosszabb ideig, csakis apuval tartani a kapcsolatot.Mert képtelen vagyok anyunak igazat mondani.Hisz abban a pillanatban,ahogy felemeli az amugy sem kicsi hangját, a vér is kifut az ereimből.Reszketek,izzadok,fázom és sajnos szívritmusbeli gondjaim is vannak olyankor..pszihésen okoz fizikai tüneteket.Mondom, orvosi segítség is kell már..Hazudni pedig mostmár végérvényesen nem fogok,soha többet!!!!!!köszönöm a könyvet el fogom olvasni,meg is rendeltem máris. A könyvek jóbarátaim,nélkülük már nem lennék ez sem ami most vagyok.sokat segítettetek rajtam ismét..

azt még muszály hozzáfűznöm, hogy miért nem engedhetem meg magamnak, a vele való találkozást...már valóban orvosi eset vagyok,mivel ha a közelébe kerülök, teljesen más leszek, nem tudom uralni,kontrollálni a dolgaimat, rögtön elkezdek hazudozni de olyannyira, hogy pl. ha megkérdezi hol voltam, vagy hogy mit főztem arra is hazudok!!és ez csak akkor tudatosodik amikor eljövök tőle.Ha nem találkozunk, volt már,hogy kórházba voltam 2 hétig és tök jól voltam,persze csak ha nem hivott fel..ezért muszály megszakítanom vele a kapcsolatot..vagy szembe kell szállnom vele, de erre nem hiszem,hogy képes lennék tragédia nélkül...

Persze,hogy nem ártana, de nem hajlandó még csak olyan háziorvos által felírt gyógyszereket sem beszedni, aminek a betegtájékoztatójában olvasott szöveg neki nem tetszik!Sőt, kijelenti,hogy ő nem hülye, neki nem kell semmilyen nyugtató! Ha nincs benne tájékoztató8mert próbáltuk már, h kivesszük) akkor meg azért nem veszi be!És hát, az is igaz, hogy 78 éves..