Miért nem tudja elviselni egy férfi, ha a nője beteg?

Még egy gondolat az előzőhöz: nem az undorodásról beszélünk. Én se szeretem a vér látványát, nem szeretem nézni, ahogy valaki taknyozódik, nem szeretem szagolni, ha valaki jó epésed odafröccsent valahová, és nem szeretem feltakarítani utána! És a legkevésbé sem szeretném tőle elkapni!

De!

Más a szeretet és más a kötelesség. Bár ezt a látszatturbékolók nem értik. :)

Szerencsére nálunk nem így van. Amikor összeköltöztünk a legelső alkalommal nem foglalkozott velem mikor beteg voltam, lázas stb... Anyukám jött át rámnézni és nagyon rosszul esett hogy a férjem nem foglalkozott vele, hanem tv-t nézett. Nem kellett volna körbeugrálni csak jól esett volna ha kicsit velem van stb.. Akkor elmondtam neki hogy ez szarul esett, én nem így viselkedek vele , és megértette. Elmondta hogy nem tudta hogy kezelje a helyzetet mert ilyen még nem volt. A következőnél le a kalappal, akkor már tudta mit kell csinálni, ott volt mikor hűtőfürdőt kellett vennem, cserélte a borogatásokat. Nagyon rendes volt.

Szerintem te is próbáld megbeszélni a pároddal hogy ilyen esetben te mit várnál, mi esik rosszul.

Egyébként a bu.nkó viselkedést nem tudom mire vélni. Ezt is tisztázni kellene.

Mert nem szeret igazán.

A férjem az ellentéte,ha csak kimerült vagyok,akkor is szinte rámparancsol,hogy pihenjek,ő megcsinál mindent (alapesetben megosztjuk a munkát),de ha beteg vagyok,akkor még főzni is megfőz (pedig azt nem szeret).Pátyolgat,bármit kérhetnék (de nem használom ki). Ilyen egy normális kapcsolat.

Viszont volt egy eem elég sok évig,ő olyan volt mint a párod. Volt,hogy nagyon beteg voltam,de még nem kórházba való,kaptam gyógyszert,de napokig rosszul voltam,boltig nem birtam lemászni.Erre a "kedves" ex otthagyott,átcuccolt addig a szüleihez,hogy nem zavar,pihenjek.És felém se nézett egy hétig,hogy kell-e valami,élek-e még.(aztán csodálkozott amikor megmondtam,nem kell visszaköltözni,nekem nem kell olyan pasi,aki felől fel is fordulhatok)