Van itt olyan férfi, aki 60 fölött vállalt gyereket és/vagy nősült? SOS!

10-es: jó ezt olvasni :) ha a gyerek mellett döntünk, akkor remélem hogy mi is sok helyre el tudunk vele utazni, és az érett gondolkodású, kiforrott természetű apja csak előny lesz az életében és nem hátrány.

11: tök érdekes amit írtál.elgondolkodtató

Én jól ismertem egyet. Jó fej volt, egyetemi professzor, kutató, csak egy baja volt: anyakomplexus. Elvett egy csajt, aki 30 évvel volt fiatalabb nála (a pasi első házasságából való gyerekei is idősebbek voltak a csajnál). Megcsinálta a két gyereket, hogy ő még fiatal, és a fiatal feleség meg a két csöpp gyerek majd "megfiatalítja" ...Hát nem. Kb. 5-6 év múlva meghalt.

Most ott van a két kis nyomoult félárva, a soha fel nem nőtt kislány-anyjukkal és az apjukat max. fényképről ismerik, és néhány kósza emlékképről.

Kérdező:

Te bizony már öreg vagy ahhoz, hogy gyereket szülj. Korábban kellett volna. Lehet, hogy divat, lehet, hogy nem vagyok ezzel népszerű, de ez akkor is tény. 39 évesen első gyereket bevállalni hatalmas nagy felelőtlenség. Pláne egy idős pasitól. Igen nagy esélye van annak, hogy genetikai sérült lesz. Ha az apja nem él sokáig, akkor pedig valójában MAGADNAK szülsz, ugye?

Tehát nem csak genetikai sérült lesz, de apahiányos is, és ott lesz neki egy öregedő anyja, aki úgy rácsavarodik, hogy nincs az a pszichiáter, aki leszedje róla...hármas hendikep. Borítékolható a rövid és pokoli élet.

Szegény gyerek. :(

És nagyon szívesen.

Az a baj, hogy 67 már nagyon sok. Én is késői gyerek voltam (50 éves volt apum). Iskolás sem voltam még amikor meghalt, de sem anyukám, sem én nem gondolom úgy, hogy bár ne születtem volna meg, mert úgy minden könnyebb/jobb lenne. Teljesen normális gyerekkorom volt, anyukám tényleg igyekezett mindent megadni nekem.

DE: Ha bevállalod ezt a babát, akkor neked értelemszerűen arra kell berendezkedni, hogy pár éven belül rád szakad minden. Ezt pedig mind lelkileg, mind anyagilag bírnod kell majd egyedül. Egyetlen "előnyöd", hogy mivel a párod nyugdíjas, simán vissza tudsz menni dolgozni és nem veszíted el a munkahelyed a 3 éves otthoni időszak miatt, vagy azért mert folyton beteg a gyerek. (de azért gondold végig, hogy a szüleidre is számíthatnál-e ilyen tekintetben)

Én ilyet nem vállalnék és nem azért mert a gyereknek milyen rossz lesz, hiszen én is ebben éltem, hanem azért mert tudom magamról, hogy én nem lennék ehhez elég erős.

Elsőnek erre: "Aztán: Férjem édesapja 48 éves volt, amikor ő született. 13 éves volt a férjem, mikor meghalt. Tudom, mit élt át, gyerekként, pláne, hogy az anyukája is idős volt, és vele nem alakult ki olyan bensőséges viszonya főként a korkülönbség miatt. "

Ja de ha a férjed szülei azon aggódtak volna, hogy most mi lesz, és korán fognak meghalni, akkor a férjed meg se születik, mert a szülei szétmennek, te nem ismered meg, nincsenek gyerekeitek (ha vannak), stb...

A másik meg, amit írt itt valaki, hogy az óvodában mit mond az óvónéni kit érdekel...

A kérdezőnek magának kell eldöntenie, ez neki belefér-e.

Én 40 fölött nem szülném az elsőt! És a 67 már meg nem 60, hanem 70!!!! Majdnem 90 lenne, mire érettségizne a gyerek, még ha meg is éli, akkor is...

A gyereket szólnák meg!