Mit tennétek a helyemben?

A nővérem volt a legjobb barátnőm egészen nyár közepéig.Nagyon jó viszonyban voltunk, mindent megbeszéltünk egymással és voltak közös programok is, együtt mentünk bulizni, vagy csak szimplán beültünk valahova, elmentünk vásárolni.Nyáron viszont megismerkedett egy sráccal aki most a barátja.Én már nagyon szurkoltam neki hogy összejöjjön valakivel akivel tényleg jó neki, és örülök is a boldogságának.A fiút is bírom, jól kijövünk egymással és tényleg aranyosak együtt.Csakhogy amióta együtt vannak nincs a tesómnak egy szabad hétvégéje sem, hétköznap meg tanulunk mivel egyetemre járunk, és így gyakorlatilag olyan mintha idegenné váltunk volna.Igaz hogy egy lakásban lakunk de az nem jelenti azt hogy a kapcsolatunk ugyan olyan jó lenne mint volt.És ami a legrosszabb hogy minden második héten nálunk vannak.Persze engem is beszerveznek ha mennek ide-oda, de én alapból elég zárkózott típus vagyok, és nehezen engedem be az új embereket, nem tudok velük eleinte mit kezdeni stb, és kezd ez az egész sok lenni. Pl. karácsonykor is jön, mert akkor van nővérem születésnapja, de én szeretném nyugiban tölteni tényleg a családdal.igaz hogy mára már eléggé a pénzről szól a dolog de nekem nem, mert ilyenkor mindig együtt volt a család.de most egy idegen is ott lesz..és nem tehetek róla de nekem még az, talán jövő ilyenkor már nem lesz az de fél évesek sincsenek még ilyenkor nekem még az. A suli miatt is sokszor feszült vagyok így van hogy tényleg "családban" szeretném tölteni a hétvégéim nem úgy hogy más is ott van akit hiába bírok még nem tudom beilleszteni őt a család fogalmába, és ezt szerintem nem is nekem kell.Ha erről beszélnék biztos azt kapnám meg hogy bunkó vagyok, meg önző, meg féltékeny, de tényleg olyan rohadt önző dolog egy napot kérni, sőt nem is kell egy nap elég lenne egy közös este a nővéremmel pont mint rég és akkor kicsit kiereszteném a fáradt gőzt.Ő viszont mindig nemet mond, nincs ideje, nincs otthon, ott a barátja, nem ér rá stb.

A barátaim is gyakorlatilag leszarják hogy vagyok.Nem írok nekik nem írnak, írok nekik hogy találkozzunk nem érnek rá, ha szükségem van rájuk nincsenek ott. Rohadt egyedül vagyok..és senkit nem érdekel hogy ez így van. Most megint azt érzem simán meghalhatnék úgyse vennék észre hiszen mindenki elvan foglalva magával.Csak én törődöm ennyire a másikkal hogy mindig azonnal ott vagyok ha szükség van rám, és próbálom életben tartani a baráti kapcsolatokat..hiába? Komolyan utálom magam, haragszom a világra és mindenre hogy ennyire egyedül vagyok.

20/L