Szerinted van értelme kíméletből nem megmondani valakinek, hogy rákbeteg?
Nagyon idős nagypapáról van szó és nem tudják még az orvosok milyen kezelést alkalmazzanak ( a műtét akár rendkívül veszélyes is lehet). A szövettan eredmény sajnos rossz lett, de amíg az orvosok tanácskoznak talán jobb lenne nem megtudnia (én úgy gondolom maximum eddig lehet húzni, halasztani... végül is joga van tudni). Amúgy ő velünk él.
Van egy másik rokonunk, aki terhessége elején jár és nagyon jó a kapcsolata az időssel és mi is heti többször beszélünk telefonon, jó a viszonyunk, de a szülei azt akarják ne tudja meg a rossz hírt (a baba miatt), de mégis hogyan lehet titkolózni? Ha kerek-perec rákérdez a szövettanra mit mondjak neki? Szerintem nem jó ez így. Mit tennél ebben a szituációban?
Nem, én nagyon nem fair
Azt hiszem manapság ezt mr nem is lehet megtenni, pedig regen gyakran alkalmazták, nem csak időseknél.
A várandős rokonnak is jobb ha most tudja meg, mintha a hazugságra rájön, vagy az esetleg kezelésekkel szembesül, vagy azzal, hogy elmegy közülünk...
Jobb ha lelkileg rákészül, mint ha váratlanul éri
De ez csak az én véleményem
Amennyiben az értelme tiszta, igenis van joga megtudni!
Hadd döntse el Ő maga, mit szeretne, adott esetben el tudjon búcsúzni attól, akitől szeretne...
Ha demens, akkor viszont jobb a mély csend... csak felzaklatnátok amiatt, amit fél óra múlva úgyis elfelejt...
A várandós családtag meg... ha a terhesség alatt meghal a bácsi, és váratlanul éri, sokkal nagyobb sokkhatás lesz, főleg ha megtudja, hogy rajta kívül mindenki tudott róla.
Ha én lennék az ő helyében, én szeretném tudni, és meggyűlölném azt, aki ezt - akár tapintatból - elhallgatta előlem.
Hát ha én lennék a beteg, akkor amennyiben rendezett, boldog családban élek, akkor tudni szeretném, mert azáltal, hogy szeretem a köröttem élőket, lehet tudat alatt magam is segíthetnék magamnak meggyógyulni, szóval több erőm lenne. A hirtelen halál, rosszullétek, vagy titokzatos vizsgálatok meg idegesítenének, arra nem tudnék felkészülni.
Persze ha semmi életkedvem, nincs kit szeretni, akkor nem szeretnék még egy betegségről is értesülni, mert még negatívabb lennék...
Szerintem ez azért egyénfüggő, hogy ki haogy viseli, de mindenkinek joga lenne tudni, ha már a dokik tudják a bajt...
Abban az esetben titkolnám el valaki elől, ha egyrészt semmi esély a gyógyulásra, és olyan az illető, hogy egy ilyen hírtől kiakad, nem elég erős együttélni a tudattal.
Fix, hogy gyilkos hangulatba kerülnék, ha valaki elhallgatná előlem, hogy halálos beteg vagyok és lehet, hogy az menne el előbb, aki titkolózott.
Ez kegyetlenség, nem kímélet.
Joga van tudni, hogy lezárhassa az ügyeit, elrendezhessen amit csak lehet, elbúcsúzhasson még időben...
És az ő joga azt is eldönteni, hogy milyen kezelést alkalmazzanak. Az orvosok csak a lehetőségeket vázolhatják fel előtte, de a döntés a betegé.
A kismamának meg... ha normális a terhesség, nem lesz baja a hírtől. Főleg, ha finoman közlik, nem pedig úgy, hogy XY meg fog halni. Ha problémás a várandóssága vagy már volt vetélése, akkor lehet, hogy jobb a kritikus időszak leteltéig várni (ált. 12. hét).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!