Miért lököm el magamtól azokat, akiket szeretek?

Ebben az esetben akkor én sem értem a kérdésedet, hisz már megtaláltad rá a választ, viszont írok, mert én is ugyanebben a helyzetben vagyok.

Ha többen vagytok barátnők, egyszerűen elkerülhetetlen az, hogy mindig mindenkivel ugyanolyan jóban legyél. Nincs 4 ugyanolyan ember, van ami valakinek tetszik, és valakinek nem, ebből már rögtön problémák adódnak. Mi anno hárman voltunk legjobb barátnők az osztályban. Mindenhova együtt jártunk, mindent együtt csináltunk, ha baj volt hívtuk egymást akár éjszaka is. Ez ma ott tart, hogy 13.-osok vagyunk, és iskolán kívül már abszolút nem beszélünk egymással. Úgy havonta egyszer még összeülünk néha, de ez már rég nem az, ami a kezdetekkor volt. Pár hónapja még fájt, hogy gyakorlatilag már nincsenek barátaim, egyetlen egy őszinte barátom maradt, ő is 200 km-re ment tanulni. Most már beletörődtem, és rájöttem, hogy egy barátságot nem kell mindenáron fenntartani. Ha rájöttök, hogy nem működik, akkor abba kell hagyni az erőlködést, és szépen feledésbe merül minden. Én így tettem. Ők nem értetlenkedtek egy percig sem... Nem kérdezték tőlem hogy miért, annak ellenére sem, hogy elmondtam nekem ez így már nem tetszik. Ha ezek után nem kíváncsiak a véleményemre, és még csak meg sem hallgatják az álláspontomat, én úgy gondolom nincs miről beszélnem velük, elvagyok egyedül is! 19/L

Miért ne lenne ez a barátság értékes? És miért lennél el egyedül, ha lehetnél barátokkal is? Miért nem tudod elképzelni, hogy te vagy a hibás?

lehet, hogy a beszólás inkább visszaszólás volt? Lehet, hogy a dicsekvés válasz volt egy dicsekvésedre?

Magad írtad. szereted őket, tehát számodra igenis értékes ez a barátság. És értékes a sok közös örömteli emlék miatt is. Túl nagy könnyelműség kijelenteni dacból, hogy meg leszel te nélkülük is, ezt bánni fogod.