Hogyan tanuljak meg kedves, boldog, elégedett lenni az életemmel ha nyomaszt a múltam? 25/N

Hosszú éveken keresztül magamba fordulós, szűkszavú, önállótlan és gyenge lelki világú ember voltam. A múltam is csak rátett egy lapáttal, ott még depressziós, rosszkedvű, mogorva tekintetű, bunkó nőnek ismer az, aki csak látásból ismer. Nehezen elegyedek szóba emberekkel, nehezen mosolygok rá csak úgy valakire, mert félek, hogy egy idiótának néz. Ez miatt kevés párkapcsolatom volt életem során, pedig azt mondják szép vagyok. Barátaim sincsenek sokan, pedig nagyon szeretnék. Ez az év számomra borzasztó volt, próbáltam magam meggyógyítani, próbáltam pozitív lenni, meditáltam, állatokkal foglalkoztam, próbáltam leszokni a dohányzásról, de 2 hét után feladtam. Nincs hitem, nincs kitartásom, maximum pár napig. Nagyon le tud törni egy rosszindulatú megjegyzés, vagy egy vicces gúnyolódás, mindent felveszek és mindent hatalmas traumaként élek meg, amik mások szerint nem is problémák. Szeretném ha a férfiak jobban keresnék a társaságomat, kellenék nekik, ha valaki szeretne, észrevenne. Hogyan legyen kitartásom? Van itt olyan aki tud valami bevált tippet? Köszönöm!