Anyósom nem hagy minket békén, mit tegyek?

Akkor nem az anyósod, csak a barátod anyja, nem?

Ha otthon lakik, a szülei tartják el akkor alkalmazkodnia kell. Aludjatok nálatok. Ha azt meg is tilthatják, hogy te ott aludj, azt már nem, hogy ő nálatok aludjon.

Ez nem hatalmi harc, szerintem ez a normális, hogy mindenkinek van magánélete amiben a számára nem közelállók a barátod szüleinek Te, nem tartozik bele a zsúfolt hétköznapokon. Őszintén szólva én nem várnám el a barátom szüleitől, hogy vendégül lássanak ilyenkor és én sem örülnék ha a gyerekem odahordaná a párját hozzán mikor én épp próbálom kipihenni a nap fáradalmait.

Azt hogy érted, hogy azt kell csinálnia amit a szülei mondanak? A házimunkába be kell segíteni és az nem az ő háza hanem a szüleié, ahol bizony nem tehet meg bármit.

Ezt a láthatatlan dolgot sem értem igazán. Szerintem Te csak nem vagy hozzászokva, hogy Ők távolságtartó emberek.

Második vagyok. Igen, az már nekem is furcsán jön ki, amikor a szülők megszabják, hogy mit tanuljon a gyerekük, bár biztos jót akarnak vele. Talán úgy gondolják, így biztos el tud majd helyezkedni. Nekem volt egy osztálytársam általánosban, aki már elsőben tudta, hogy állatorvosnak kell lennie, mert az apja is az, meg az anyja is ott dolgozik, és így majd lesz munkája. Érdekes, nekem a szüleim azt mondták, hogy bármi legyek, csak az ne, amik ők (tanárok) :D De amúgy szerintem tényleg jót akarnak vele a szülők.

Azt meg, hogy az apja azt mondja, hogy amíg nála lakik, addig az van, amit ő mond, szerintem annyira nem kell ám szó szerint venni. Sok szülő mond ilyet, de azért gondolom nem szabja meg, hogy mit egyen, hogy milyen tusfürdőt használjon, hogy az ágy melyik végében legyen a párna. Nyilván elvárnak bizonyos dolgokat, de szerintem ha a barátod valamit csinálni szeretne, és a szülei ellenzik, még ha őket konkrétan nem is érinti, akkor is meg tudná velük beszélni higgadtan, udvariasan. Aztán vagy az van, hogy a szülők továbbra is ellenzik (de legalább megmondják, hogy miért), vagy rájönnek, hogy a gyerekük miért akarja azt az adott valamit annyira, és belemennek.

Nagyon egyszerű : menjetek el dolgozni és lakjatok külön (pl. albérletben).

Akkor nem kell senkihez sem alkalmazkodni, nem szólhatnak bele az életetekbe, a barátod is azt tanul majd, amit akar...

Ja, hogy az már nem lesz olyan kényelmes élet?

Kérem szépen : valamit valamiért!

Mindennek ára van!

A szülőktől független életnek/párkapcsolatnak sokszor felbecsülhetetlen értéke van. Van amikor elég csak "két lépés" távolság, máskor pedig több kilóméter sem használ.

Én elhúznám a csíkot otthonról, hogy a párommal lehessek - ha szeretem.

Ha ez nem megy (bár szerintem igenis megy), a sarkamra állnék, ha nem hagynak más választást.