Gyakoriak az olyan pasik, akik nem kellenek senkinek?

Merthogy én is ilyen vagyok.

5 év alatt nem találtam meg mi a hiba. (vagyis de, megtaláltam, csak azt mindig tagadják a nők, akikkel beszéltem eddig a témáról)

Más: Pár év múlva 30 leszek, és nagyon sajnálom, hogy a legszebb éveim csak így elmennek mellettem. Arra gondoltam, hogy ha már lelkileg nem jut nekem abból az érzésből: milyen elfogadva lenni, legalább testileg ne kelljen cölibátusban élnem, azaz a fizetős lehetőséggel élnék. Sajnos nem vagyok az a k*rvázós típus, de ha nem teszek semmit, akkor csak úgy elrobog mellettem az élet, hogy dolgoztam, sportoltam, és havonta párszor a haverokkal lógtam.

Mit gondoltok erről? Reálisan látom vajon a dolgokat?

(azért nem a szerelem, szexbe írtam, mert felnőttek és nem tinik véleményére lennék kíváncsi)