Jobban teszem, ha továbblépek? A bajban magamrahagyott, de most kellenék.

Párommal 2 éve vagyunk együtt, de nem éltünk/laktunk együtt, mivel amikor összejöttünk, én még egyetemre jártam, majd utána dolgozni kezdtem (lassan 1 éve dolgozom mostmár). Decemberben furán kezdett viselkedni, csendesebb volt mint máskor, kevesebbet beszéltünk azt is felszinesen, nem törődött annyira velem sem a kapcsolatunkkal, sőt néha elutasító volt. Amikor megkérdeztem, hogy mi a gond, mindig az volt a válasz, hogy hagyjam már, az épp elindított vállalkozása miatt is van elég baja, ne kezdjem én is. Közben folyamatosan kijárt a haverokkal, ismerősökkel, engem meg nem "vihetett" magával, sőt a fejemhez is vágta, hogy én sosem engedem, hogy ő elmenjen a haverokkal, pedig én sosem tiltottam, egy szóval sem. Olyat is mondott, hogy gondolkodnia kell, legyen-e köztünk valami komoly vagy hagyjuk a fenébe. Közben kiderült, hogy babát várok, de egy szerencsétlenül sikerült esés után 6. hetesen elvetéltem. Hihetetlen rossz lelkiállapotba kerültem, viszont ő még arra sem vette a fáradtságot, hogy bár megöleljen, teljesen magamra hagyott, nem érdekelte, hogy hogy vagyok, továbbra is eljárt a haverokkal, velem ha beszélt, akkor is lekezelően és durván. Én ekkor megszakítottam minden kapcsolatot vele, viszont egy idő után jeletkezett és azóta folyamatosan teper, hogy bocsássak meg, sajnálja és vagyok a mindene és társai, amit én nehezen tudok bevenni. Minap meg azzal jött, hogy költözzünk össze és házasodjunk össze. Nekem valahogy nincs gyomrom hozzá és úgy érzem, jobb ha továbblépek, pedig ő fontos nekem. Most mit tegyek?