Házasság vagy élettársi kapcsolat?

Minek kellene meggyőzni egymást?

Mellesleg az érzelmi töltet miatt egyértelműen házasság, vagy semmi, ha az egyik fél ódzkodik tőle, de élettársi kapcsolatban soha nem élnék a párommal, az olyan "kaptam valamit meg nem is" jellegű, számomra.

Nos, sajnálatos, ha csak emiatt egyezik bele valaki, de gondolom sokszor mindkét félnek megfelel az élettársi kapcsolat, azzal meg nincs semmi gond. Mint írtam, nekem nem lenne elég, de szerencsére a páromnak sem.

Barátnőmékről viszont simán el tudom képzelni, hogy max. a regisztrált élettársi kapcsolatig jutnak el a párjával, pedig nagyon szeretik egymást, csak a házasság nekik nem fontos valamiért (nem tudom, miért, mindkettejük szülei együtt vannak még, nincs előttük rossz példa - előttem pl. csak az volt).

Én élettársi kapcsolatban élek,3 éve,tökéletes,semmiben nem különbözik a házasságtól,abban is éltem ezelőtt 12 évig.A volt férjemmel is esküvő előtt 3 évig csak élettársi kapcsolatban voltunk,a kislányunk is úgy született.Esküvő után semmi változás nem történt a kapcsolatunkban.Nem lett szorosabb,mint sokan hiszik.

A mostani élettársammal is tervezünk esküvőt,a gyűrűink már megvannak,de esküvő csak akkor lesz,ha azt olyanra tudjuk megcsinálni,amilyennek szerintünk egy esküvőnek lennie kell.Ahhoz viszont pénz kell,úgyhogy sztem még kell egy pár év mire megtudjuk valósítani.Ha nem sikerűlne,sem esnénk kétségbe sztem,hisz a kapcsolatunk milyenségén nem változtat egy esküvő sem semmit.Meggyőződésem,hogy az esküvők,inkább a külvilágnak szólnak,mert elvárják egy hosszú kapcsolatban lévő pártól,hogy "szentesítsék" a kapcsolatukat.Tipikus címkézés.

Mit kell ezen vitatkozni? Az a jobb, ami egy adott párnak a legjobban megfelel. Ez két emberre tartozik.

Nekünk pl. a házasság, mert hivatalosan is egymás hozzátartozói szerettünk volna lenni, jogilag, vagyonilag, társadalmilag teljes közösséget akartunk vállalni (tudom, nem akkora a különbség a házassági és élettársi kapcsolat közt ilyen téren, de mégis) és nem utolsósorban egy szép gesztusnak éreztük így megpecsételni a kapcsolatunkat.

Ezek vagyunk mi. Más meg mást érez megfelelőnek. Most attól, hogy mi összeházasodtunk, hogy jönnék ahhoz, hogy azt mondjam valakinek, aki élettársi kapcsolatban él boldogan, szeretetben a párjával hosszú évek óta, hogy az nem jó? Jó, mert nekik jó. Ennyi.

Nem kell meggyőzni a másikat, na meg mindenkinek más a jobb.

Viszont SZÁMOMRA a hazásság fontos. Én pont azt fogalmazom meg ellenérvnek amit az első leírt. Könnyű otthagyni a másikat, nincs hercehurca stb. Ez olyan mintha nem tervezne a másikkal akár egy teljes életre. Nyitva hagyja a kiskaput.

Én házasságpárti vagyok.

Nagyon fiatal korom óta tudom, hogy házasságban, falun akarok élni, több gyerekkel. Ez be is jött. Teljesen elégedett vagyok az életemmel, van egy csodás férjem és három kislányom.

Nem ítélem el az élettársi kapcsolatot sem, de nekem jobban megfelel ez az életforma. Érvek mellette vagy ellene? Nem igazán léteznek, nekem az egyetlen érvem, hogy nekem így jó. Pálcát törni a másik fölött emiatt szerintem a butaság csúcsa. Minden emberi sors egyedi, nincs egy sablon, ami szerint alakítani kell az életünket...

Én házasság párti vagyok és a Vőlegényem is. Mi valahogy nem tudnánk elképzelni, hogy "csak" élettársi kapcsolatban éljünk és, hogy ebbe szülessen a gyerek.

Számunkra fontos a házasság és mi csak házasságba akarunk babát.

De tény és való, hogy az élettársi kapcsolatnak is megvannak az előnyei, ha tönkremegy a kapcsolat könnyebb kilépni belőle, mintha válni kellene.

De én úgy vagyok vele mindenki élje úgy az életét, ahogy neki jó!