Irigykedek rá, mert neki már családja van én meg sehol nem tartok. Nagyon gonosz dolog ez?

Első nap az orviban összebarátkoztam egy lánnyal, azóta is legjobb barátnőm. Osztálytársam volt a gimiben és az általánosban is, sőt még egy szakra mentünk továbbtanulni is. 1 hónap eltéréssel kérték meg a kezünket a párjaink, mindig mindent egyszerre csináltunk. Aztán nekik becsúszott egy baba és júliusban kisfia született. Félbehagyta a sulit, én egyedül ülök az előadásokon, pedig az utolsó félévünk lett volna együtt. Hiányzik a barátnőm, bár sokat találkozok vele, neki már vannak fontosabb dolgai is, mint velem törődni. Ráadásul nem csak ő hiányzik, hanem egy gyerek is az életemből. Én is szeretnék egy kisbabát. Úgy érzem enélkül nem teljes az életem. Irigy vagyok, hogy míg én tanulok meg házit írok, ő már boldog feleség, aki otthon van egész nap a kicsivel. Mire én ezt elérem, az még minimum 3-4 év, mert minket nem tudnak támogatni a szüleim (és ha tudnának, se szeretnénk mi) úgy, mint a barátnőméket, nekünk saját forrásból kell majd gyereket nevelni.

22/L