Megmondtam anyósomnak, hogy utálom. Ez nagyon gonosz dolog volt?

3 éve megkeseríti az életünket. Eddig mindent mosolyogva eltűrtem, hogy ne bántsam meg a férjemet. 1 hete nem bírtam tovább és megmondtam neki, hogy gyűlölöm, amiért szándékosan bántja a fiát (és ezáltal engem is kikészít). Megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó tovább játszani, hogy minden rendben van.

A férjemtől utána bocsánatot kértem, mert tényleg csúnyán kikeltem magamból, de azt mondta, hogy megérti és igazam van. Abban maradtunk, hogy továbbra is nyugodtan jöhet hozzánk az anyja, láthatja az unokáját is, köszönni is fogok neki és ha kérdez valamit, akkor válaszolok, de ne várja tőlem senki, hogy mosolyogva fogom ölelgetni és ne várják, hogy továbbra is eljátszom, hogy barátnők vagyunk. Ez nagyon gonosz dolog volt? Tegnap itt volt nálunk az egész család, anyós meg csak szótlanul ült az asztalnál és meg volt sértődve. Pedig a vendégek miatt még kedves is voltam vele (amennyire csak bírtam), hogy ne vegyék észre a dolgot.