Otthon maradnátok a család miatt?
A páromról van szó. Diplomás, 26 éves és elég régóta nincs munkája. Látom, hogy szeretne dolgozni, folyamatosan keres, de ő mindenképpen itthon szeretne valamit találni.
Én kaptam állást külföldön és ha minden igaz, tudnék neki is szerezni valamit egy ismerősön keresztül. Ő viszont azt mondja, hogy nem akar külföldre menni, mert a családját csak évente kétszer látná és neki ez így nem jó. Hiányoznának neki.
Szerintetek normális, hogy egy felnőtt férfinak ez ennyire fontos szempont?
Kérdező, teljesen normális, én is szívesebben vagyok a itthon koldus, mint máshol király - ha tetszel érteni. (utasítottam már vissza USA-ban felajánlott állást még közvetlen a rendszerváltás után)
Ha mennék, azt semmi esetre sem a pénzért tenném, hanem vagy azért, hogy mondjuk valamelyik 3. világbeli országban jót tegyek, vagy azért, mert elviselhetetlennek látnám valamiért itthon, pénzért magáért soha, vanank dolgok, amelyek nem megfizethetőek.
Persze, hogy fontos neki a család. És 12-essel teljesen egyet értek.
Nem mindenkinek vágyálma egy külföldi, tegyük fel mosogatói/pincéri/pizzafutári állás. Magyar diplomával külföldön elhelyezkedni meg nem igazán lehet, hisz idegen országban teljesen más a szakmai képzés. Egy itthon jogból doktorált ember nem fog külföldön jogászként/ügyvédként elhelyezkedni pl. Tanulni és honosíttatni kell...stb. És ez minden szakmára igaz nagyjából, kivéve ha betanított munkás lesz. Amivel egyébként nincs is semmi gond, csak gondolom a kérdező párja még nem tart ott, hogy bármit elvállalna, csak hogy legyen munkája.
És ott sehol nincs kolbászból a kerítés. Egy "ha minden igaz tudok munkát szerezni ismerősön keresztül" -ért kizárt, hogy kimennék.
Persze valahol szép dolog az, hogy szeretne itthon dolgozni meg a szakmájában elhelyezkedni, de ha egyszerűen nem hívják be még interjúra sem, mert szakmai tapasztalata nincsen, akkor szerintem igenis jobb külföldön elkezdeni valahol és legalább kap érte pénzt, nem is keveset és be van jelentve. Utána megint lehetne másban gondolkodni. Én sem szeretnék egy életen át szállodai recepciós lenni, de valamiből élni kell.
A szülei egyelőre jól vannak egészségügyileg, de egyrészt velük is történhet bármi, másrészt a saját jövője miatt is jobb csinálni valamit és pénzt keresni, akkor is ha nem ez álmai munkája.
Ő maradni akar, Te menni.
Saját magamon tapasztalom, hogy szakmai gyakorlat/tapasztalat hiányában egyszerűen esélytelen hogy felvegyenek. Másrészt más munka helyen túlképzett vagyok. ha letagadom a papírjaimat, akkor is alig akarnak vissza hívni interjúra, mert munkatapasztalatom sincs (csak diákmunka, középiskola, főiskola mellett, ami "nem számít").
Én konkrétan nem várnék arra hogy egyszer csak valami csoda folytán felvesznek itthon valahova (ami akár fél év vagy évek múlva is lehet), ha külföldön lenne lehetőségem. Viszont a párom nélkül sem mennék ki külföldre.
Kössetek kompromisszumot. Menjetek ki 1-2 évre dolgozni. Addig spóroljatok amennyit csak tudtok. Közben párodnak is lesz munkatapasztalata. 2 év után haza jöttök és megpróbáltok itt elhelyezkedni. Már ha haza akartok jönni két év után. Az idő alatt is haza lehet jönni családot látogatni, akár minden napos kapcsolattartásra a barátokkal, családdal pedig ott az internet.Ez talán számára is elfogadható lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!