Éreztél már így valaha? Kisgyerekkel kapcsolatos kérdés.

Sziasztok!

Nagyon fura érzés van bennem és érdekelne, hogy más is érzett-e már így, illetve, hogy szerintetek ez normális-e.

A volt párommal már lassan két éve szakítottunk. Neki van két unokahúga, mindkét kislányt ismertem a születése óta. A nagyobbik 4 éves, a kisebbik 2 éves volt, amikor szakítottunk. Imádtam őket, főleg a nagyobbikat, vele nagyon sok időt töltöttem, töltöttünk együtt a születésétől kezdve. Az életük minden részénél jelen voltam...amikor pici baba volt, többször virrasztottam vele éjszaka, hogy addig az anyukája tudjon aludni. Láttam, ahogy járni, beszélni tanul. Számtalan vicces és megható pillanatot éltem meg vele. Éreztem azt a hatalmas szeretetet, amit egy gyerek adni tud. Néha iszonyatos erővel rámtör a hiányuk. Most éppen nézegettem a képeiket a fb-on és a sírás kerülget. Annyira aranyosak, édesek és olyan rossz érzés, hogy már nem követhetem nyomon a fejlődésüket.

A volt párommal való kapcsolatomat magamban is lezártam, ez biztos. Egy éve van új párom, tehát nem rögtön a szakítás után lett új kapcsolatom. De a gyerekek ennek ellenére a mai napig nagyon hiányoznak. A páromnak ezt nem akarom elmondani, mert félek, hogy félreértené.

Valaki érzett már így? Hogyan tudnak így hiányozni?

Köszönöm.

27/n