Lehet ebből valaha egy normális kapcsolat? A gyermek érdekében nagyon jó lenne.
Már három és fél éve külön mentünk a gyermekem anyjától, a gyermekelhelyezési per még nem volt két éve. Arra is azért került sor, mert ő több pénzt akart, a gyereket viszont nem akarta odaadni, természetesen nem így ítélt a bíró. De a távolság ellenére (300 km) is a kéthetente hétvégéket és az ünnepek felét ítélték meg, amit nyilván nem tudok tartani. Eleinte nem is volt gond ezzel, mindig előre szóltam, h mikor megyek a gyermekért, és kezdetben 1-1 hétre hoztam el. Amikor láttam, h jól érzi magát nálunk, nem sír az anyjáért, akkor elhoztam 2 hétre. Onnantól kezdődtek a gondok kb. Mert egyszer csak már nem akarta az anyja annyi időre elengedni, elkezdett mindenbe belekötni. Azóta minden elhozatal egy kínszenvedés, mert könyörögnöm kell, aztán ha végre nálam van a gyermek, akkor folyton beleszól mindenbe, mindenen problémázik, a gyerekbe beledumál minden hülyeséget, h pl nem engedtem felvenni a szép ruháit, stb. Most már ott tartunk, h a gyerek nem is akar jönni, gondolom érzi, h az anyjának ez nem tetszik, plusz ugye folyamatosan beledumál hülyeségeket, és mivel még kicsi, könnyen befolyásolható. Közben az exem hazudik, mint a vízfolyás, mert kitalálta, h őszi szünetben nem hozhatom el a gyereket, majd csak karácsonykor, mert nincs őszi szünet, és a gyermek nem maradhat le a foglalkozásokról. Erre felhívtam az óvodát, ahol elmondták, h őszi szünet tényleg nincs, de foglalkozások sem lesznek, nyugodtan kimaradhat a gyerek arra az 1 hétre. Végül ügyvéddel hívattam fel, aki azt tanácsolta, h legyek kedves az exemmel, mert egy ilyen emberrel csak ezt tudom tenni, hátha arra megenyhül. Most ezzel próbálkoztam, vittem virágot neki, megkérdeztem, kell-e valami a gyereknek, meg is vettem, amit mondott. El is engedte az őszi szünetre, de kérte, h szombaton vigyem vissza, mert a hosszú út után nem tudja magát az ovira kipihenni. Erre látom az fb-n, hogy nem is azért kellett visszavinnem, hanem mert szombaton este halloween bulit tartottak... Nem is ezzel van a bajom, hanem a hazugságokkal. Mert ez csak néhány példa volt. De nem akarom a szemére vetni, mert abból megint csak én jövök ki rosszul, és megint nem adja oda a gyereket. Most pszichológushoz akarja vinni a gyereket, mert biztos csináltunk vele valamit, ami miatt nem akar hozzánk jönni. Én tudom, h semmi rosszat nem tettünk vele, hiszen mindig jól érzi itt magát, és nem akar haza menni. De attól tartok, h ez a pszichológus is vmi ismerős, és majd olyan eredményt hoz ki, ami neki kedvez. Erre az ügyvéd is figyelmeztetett, h nem lehet sajnos a pszichológus véleményére se feltétlen adni, mert azok is nők, és általában az anyának kedveznek.
Mit lehet tenni ilyenkor? Meg fog ez valaha változni? Én nem akarok mást, csak a gyermekemet rendszeresen látni, elhozni magamhoz. Ilyen nagy kérés ez?
A kedves ex-ed nem gondol arra, hogy ha az apja szeretetétől megfosztja a kicsit, akkor azzal a személyiségfejlődésében súlyos kárt okoz?
Ezt próbálja meg neki megmagyarázni a pszichológós!
A halloween partira meg már szavam sincs. Ezt a primitivizmust is az USA-tól kaptuk, mint sok más egyéb sivár, romboló "népszokást", ami nem más, mint globalista pénzszivattyú.
Abban én semmi rosszat nem látok, hogy partira (vagy mire vitte) ha a gyerek ott jól érzi magát miért ne vinné? Ahhoz sincs közöd, hogy tart-e bulit, te is gondolom csinálsz ilyen-olyan programot.
Viszont ha pszichológushoz akarja vinni, akkor ajánld a független szakembert. Van férfi pszichológus is nem csak nő.
Törekedj a normális kapcsolatra és mindenképpen találd meg azt az embert aki az exed manipulálja. Vele kellene elbeszélgetni szerintem.
Egyébként miért váltatok el?
Nekem sem a partival van bajom, hanem azzal, h hazudott. És ez nem az első eset. Mondhatta volna azt is, h szervezett egy bulit, ahova vinni szeretné a gyereket is, ez lett volna korrekt.
A pszichológus is érdekes dolog egyébként, mert ő a gyámügyhöz akarja vinni pszichológushoz. Én felhívtam a gyámügyet, ahol elmondták, h náluk nincs pszichológus, csak nagyon indokolt esetben rendelnek ki egyet. Ezt persze nem mondtam el az exemnek, úh ő továbbra is azt mondja, h a gyámügyhöz viszi. Mondtam neki, h vigye magánorvoshoz, de arra nincs pénze. Amikor én felajánlottam, h kifizetem, azt se akarta, mert ő majd elviszi. Úh sztem érhető ha kételkedek.
Honnan tudjam én azt, h ki manipulálja 300 km-ről? Meg felnőtt nő, lehetne annyi esze, h nem hagyja magát, és a gyerekét helyezi előtérbe.
Nem azt írtam, hogy ahhoz nincs közöd, hová viszi a gyereket, hanem azt, hogy ahhoz nincs, tart-e bulit vagy sem. Az a baj, hogy süt belőled a gyűlölet, gondolom belőle is. A saját sérelmeiteket kellene rendezni, aztán rátérni a gyerekre. Megbeszéltétek rendesen miért történt a válás?
Mert ez lesz a mozgatórúgó. Csinálhattok bármit is amíg nem rendezitek a kapcsolatot!
Nehezedre esik elmondani miért váltatok el? Mert ez fontos része lesz a további kapcsolatnak.
Látom, nem érted, amit írok. Nem én kezdtem ezt az egészet, ő volt az, aki kevesellte a gyerektartást és nem akarta, h elvigyem a gyermekem. De a bíróság persze nem hagyta helyben a túlzó kéréseit, ami miatt gondolom benne van a harag. A láthatást akadályozza, a gyermeket ellenem hangolja, hát csoda, ha dühös vagyok? De mindezek ellenére is próbáltam legutóbb is kedves lenni, virágot vinni, megkérdezni, h kell-e vmi a gyereknek (ezt már írtam, de a gyengébbek kedvéért leírom még egyszer), ennek ellenére továbbra is hazudozik, és félek, h megint mikor tesz keresztbe.
Amúgy felhívtam az óvodát, ahol azt mondták, nincs mitől tartanom, a gyermek szeret nálam lenni.
Amellett, hogy az apai szeretettől gondoskodástól megfosztja a gyereket, ráadásul még hazudni tanítja.
Meggondolandó, hogy vajon mindezen tények alapján jó helyen van-e nála a kicsi!
Mindenesetre már most gondolj arra, hogy amikor a gyerek felnő, be tudd neki bizonyítani, hogy minden lehetőt megtettél azért, hogy:
1. normális kapcsolatod legyen az anyjával annak érdekében, hogy rendszeresen láthasd Őt, és együtt lehess vele.
2. hogy igaz, hogy elváltatok, de Őt sohasem hagytad el, sőt, harcoltál azért, hogy láthasd.
3. Ne csak szóban kommunikálj az ex-feleségeddel, hanem legyen mindennek nyoma.
A kicsinek amgy, úgy tűnik, nincs szüksége pszichológusra, a mamájának annál inkább.
Megértem, hogy sértett, hogy bosszúból mindent meg akarna vonni tőled, mert elhagytad ( megátalkodottan hiszek abban, hogy mindig a két félen múlik a dolog, akkor is ha megcsalják az embert, végső esetben azért, mert homályosult szemmel rosszul választottunk), DE: amit most veled és a közös gyermeketekkel művel, azzal elsősorban a kicsinek árt!
Te viszont fordulj a panaszoddal a hivatalos szervekhez, pl. a családvédelemhez, annak legyen írásos nyoma is. Akkor is, ha azt írják, hogy nincs lehetőségük bekapcsolódni, de legyen írásos nyoma a lépéseidnek, amiben rögzítve van a jelen helyzet.
Neked is jogod van pszichológushoz vinni a gyermekedet.
Kérj tanácsot az ügyvédedtől, hogy hogyan lehetne úgy előbbre jutni, hogy ne mérgesedjék el még jobban a kapcsolat.
Egy esetleges per alkalmával- amire mindig gondolni kell, előre!- is jó, ha mindennek nyoma van, amiből feketén-fehéren kiderül, hogy az ex fondorlatoskodik, akadékoskodik, hazudik, és ezzel árt a kicsinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!