Szerintetek ez normális kapcsolat?

Anyukámmal nem sokat szoktunk beszélni, max. a héten 1x, mikor elvisz kaját és ruhát venni. A hét többi napján alig vesz valami kaját, így nekem bevásárolnom, ha nem akarok éhezni. Beszélgetni sem szoktunk a többi nap, csak úgy, ha véletlenül egy helyre kerülünk, akkor már elkezdi mesélni a napját, én meg még csak közbe se tudok szólni, csak hallgatom az egészet. Ha meg közbevágok, akkor már egy nagy bunkó vagyok. Akkor is fel van háborodva, ha "rendmániás" létemre a szobámba kicsit pakoltam, mert szeretem átnézni a dolgaimat, és már rögtön jött üvölteni, hogy mit képzelek, hogy kipakolok, inkább pakoljak el hugim szobájába, az úgy is kupis, ráadásul le is hülyézett. Sose hallottam még tőle egy jó szót sem velem kapcsolatba, mindig ezeket az állandó dolgokat. Sajnos nincs túl sok barátnőm sem, de azzal a párral legalább meg tudom beszélni a dolgaimat, de legfőképpen egyedül végzem a dolgaimat. És semmit sem mesélt a "nővé válásról", így ha nincsenek felvilágosító órák, és nem olvasok utána, hát elég pórul jártam volna.