El lettem tiltva a párom családjától, vajon jogosan?
Ami bosszantó az egészben, hogy a párom nem akarja megmondani, a szülei miért neheztelnek rám, de csak tippelni tudok.
Talán attól tart, hogy számon kérem ezt a szülein, és fél a következményektől.
A szüleiről röviden, az én meglátásomban:
A páromnak van egy gyereke, amibe a szülei nagyon beleszólnak, hogy nevelje, agyonkényeztetik a gyerekét, minden vackot megadnak neki, szabályos harc van a gyerek szeretetéért. Ennek eredménye a gyerek viselkedésében, hogy nagyon követelőző, szabályosan elvárja, mit szeretne, ha nem, akkor háború van.
A páromat ellenben úgy nevelték, hogy egy házicseléd legyen belőle, az anyja egy mindig pörgő valaki, és a lányával akar minden házimunkát megcsináltatni, főzni borzalmasan tud, 60 éves korára egy nyamvadt babfőzeléket nem tud megfőzni rendesen. Fogja ezt arra, hogy a kertben sok a munka, meg a férjét kell kiszolgálni...
Ha a párom le mert ülni gyerekkorában fél órára olvasgatni, egyből fel lett rugdosva, hogy "nincs dolgod?"
A párom apja meg egy mogorva bunkó, az a tipikus falu bikája ember, ő a szuperokos, mellette mindenki egy senkiházi, ostoba(főleg a nők) egy vajaskenyeret képtelen megkenni magának.
Hát én ezt a fajta stílust nagyon nem bírtam, és megmondtam a véleményem a páromnak a szüleiről, de ő is sokat sírt miattuk, kiskorában öngyilkos is akart lenni.
Ebből a nagyszülők annyit vehettek észre, hogy az agyonszeretett unokájuk elkezdett távolodni tőlük, mert a párom is látta, meg tanulta is, nem igazán így kell gyereket nevelni.
A szülők ezt rám fogják, hogy ellenük uszítom a lányukat, unokájukat, és ki lettem tiltva onnan.
De ezt csak több hónap után vettem észre, hogy együtt már nem megyünk oda, és az idegesítő az, hogy a párom nem mond vissza direkt semmit.
Hát nem tudom, jó megoldás-e ez a konfliktus megoldására, én így a legrosszabbat gondolom róluk.
Szívem szerint felhívnám az anyját, és beszélnék vele, de tudom, nem ő van a háttérben, hanem a bunkó, agresszív apja. Avval meg beszélni kb reménytelen eset.
Ez egy teljesen elzárkózott család, nem olvasnak, nem néznek filmeket, közösségekbe nem járnak, vendégeket nem hívnak, gyereket a saját falusi ösztöneik szerint nevelnek. Az unoka szimpatikus, őt szeretjük, megveszünk neki mindent, a lányunk meg nem szimpatikus, cselédet nevelünk belőle, nem érdekes ha öngyilkos lesz, legfeljebb nem látjuk többet. Hát kb ezen a szinten.
Kicsit hosszúra sikerült, de így kerek a történet.
Párod minek megy hozzájuk?
Őt ott eddig is bántották, most is bántják, meg persze félnek, hogy a házicseléd nem lesz ott, ezért próbálják ellened hangolni.
Vigyázz ezzel, mert aki ennyire az engedelmességre lett nevelve, annál előbb-utóbb el fogják tudni érni, hogy visszamenjen hozzájuk...
Biztos valami balhé van és biztos, hogy elhallgat dolgokat ki tudja, milyen megfontolásból.
Látszik, hogy ez Neked érzelmileg nem jelent nyugvópontot, hogy nem őszinte Veled.
Köszönöm az eddigi válaszokat mindenkinek.
Egy ideje már együtt vagyunk, eleinte úgy volt, hogy náluk lakott a párom, és én mentem oda(innen 200km kb) utóbbi másfél évben lakunk már együtt szerencsére.
Csak a szülőknek nehéz elengedni az unokát, meg a lányukat.
Igen, ez az én verzióm, a szülők részéről biztos más lenne, nekik a problémájuk velem az, hogy nem keresek havi 500 ezret, nem hunyászkodok meg előttük, ahogy elvárnák, de leginkább az apósjelölttel van gond...neki mindenki ostoba, megfelelni neki képtelenség, nem szereti ha beszélnek hozzá, mert az okoskodásnak tűnik, más nézeteink vannak az értékekkel, emberekkel kapcsolatban(ő ebéd közben folyamatosan zsidózott, osztotta a zsidó-összeesküvés elméleteit, tőlem is rendszeresen megkérdezte, nem vagyok-e zsidó(nem vagyok) ebből is az jött le, hogy borzalmasan utál. Én ezt egy darabig hallgattam fogcsikorgatva, a felesége is nyugtatgatott utána, a vége fele már elszakadt a cérna, mert finoman próbáltam ezt szóvá tenni.
Csak hétvégente mentem hozzájuk akkor, próbáltam a legjobban észrevétlen maradni, de az sem volt jó. Ha segíteni próbáltam az sem, szóval....
"gyereket a saját falusi ösztöneik szerint nevelnek."
Ha aszerint nevelnék, akkor nem lenne velük gond, mert a falusi "ösztönök" nem ilyenek.
Most mondd meg őszintén, szükséged van neked az ilyen tahó bunkók társaságára?
Örülj, hogy nem találkozol velük.
Hogy a párod gyereke hogy viselkedik, hogy viszonyul, az a párodon is nagy mértékben múlik.
Ha amúgy sincs jó kapcsolat akkor csak egyet tehetsz,szépen elmondod a véleményedet(na jó nem szépen:D) aztán ott hagyod őket, párodnak meg elmondod vagy felnő végre és nem hagyja magát vagy maradhat apuci hülye kislánya de akkor te nem fogsz segíteni neki az apa-anya problémán hanem kívülálló maradsz oldja meg ahogy tudja.
Tapasztalatból mondom, ez sose vezet jóra mert amíg az egyik fél kussol addig a másik nyeregben érzi magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!