El lettem tiltva a párom családjától, vajon jogosan?

Ami bosszantó az egészben, hogy a párom nem akarja megmondani, a szülei miért neheztelnek rám, de csak tippelni tudok.

Talán attól tart, hogy számon kérem ezt a szülein, és fél a következményektől.

A szüleiről röviden, az én meglátásomban:

A páromnak van egy gyereke, amibe a szülei nagyon beleszólnak, hogy nevelje, agyonkényeztetik a gyerekét, minden vackot megadnak neki, szabályos harc van a gyerek szeretetéért. Ennek eredménye a gyerek viselkedésében, hogy nagyon követelőző, szabályosan elvárja, mit szeretne, ha nem, akkor háború van.

A páromat ellenben úgy nevelték, hogy egy házicseléd legyen belőle, az anyja egy mindig pörgő valaki, és a lányával akar minden házimunkát megcsináltatni, főzni borzalmasan tud, 60 éves korára egy nyamvadt babfőzeléket nem tud megfőzni rendesen. Fogja ezt arra, hogy a kertben sok a munka, meg a férjét kell kiszolgálni...

Ha a párom le mert ülni gyerekkorában fél órára olvasgatni, egyből fel lett rugdosva, hogy "nincs dolgod?"

A párom apja meg egy mogorva bunkó, az a tipikus falu bikája ember, ő a szuperokos, mellette mindenki egy senkiházi, ostoba(főleg a nők) egy vajaskenyeret képtelen megkenni magának.

Hát én ezt a fajta stílust nagyon nem bírtam, és megmondtam a véleményem a páromnak a szüleiről, de ő is sokat sírt miattuk, kiskorában öngyilkos is akart lenni.

Ebből a nagyszülők annyit vehettek észre, hogy az agyonszeretett unokájuk elkezdett távolodni tőlük, mert a párom is látta, meg tanulta is, nem igazán így kell gyereket nevelni.

A szülők ezt rám fogják, hogy ellenük uszítom a lányukat, unokájukat, és ki lettem tiltva onnan.

De ezt csak több hónap után vettem észre, hogy együtt már nem megyünk oda, és az idegesítő az, hogy a párom nem mond vissza direkt semmit.

Hát nem tudom, jó megoldás-e ez a konfliktus megoldására, én így a legrosszabbat gondolom róluk.

Szívem szerint felhívnám az anyját, és beszélnék vele, de tudom, nem ő van a háttérben, hanem a bunkó, agresszív apja. Avval meg beszélni kb reménytelen eset.

Ez egy teljesen elzárkózott család, nem olvasnak, nem néznek filmeket, közösségekbe nem járnak, vendégeket nem hívnak, gyereket a saját falusi ösztöneik szerint nevelnek. Az unoka szimpatikus, őt szeretjük, megveszünk neki mindent, a lányunk meg nem szimpatikus, cselédet nevelünk belőle, nem érdekes ha öngyilkos lesz, legfeljebb nem látjuk többet. Hát kb ezen a szinten.

Kicsit hosszúra sikerült, de így kerek a történet.