Mi az amit megtanultatok az élettől/életben?

Azt, hogy a rossz döntésekből van kevesebb, mert végül kiderül, hogy az addig rossznak vélt döntés valójában egy jóhoz vezet el. Ettől könnyű lesz az ember, nyugodt és magabiztos.

Hogy mindig lesz, akiben bízhatok, az élet folytonos változás, aki tegnap voltam az ma már nem vagyok, mert közben tapasztaltam, s így van ezzel mindenki más. Nem akarok ezért állandó dolgokat, élethosszig tartó barátságot, leélni az életet ugyanabban a lakásban, hanem örömet keresek (és találok) a változásban.

Hogy nem vagyunk egyformák, de ez nem mindig baj! :D

Az életben a saját személyiséged a legfontosabb.

Az élet egy nehéz játék,mindenki végigviszi,mindenki mueghal egyszer,mindenki jó valamire.Senkiben sem szabad megbízni,SENKIBEN!Türelmesnek kell lenni,ravasznak,de nem túl komolynak.Ha valaki túl komoly,túl egoista AZ ÚGY IS POFÁRA ESIK!Strébernek nem szabad lenni,a tanárnak ne nyalizz(sosem nyaliztam),és persze ülj végig minden órát nyugisan,hallgasd a tanárt,beszélgess a barátnőddel v. padtársaddal,így jól elmegy az óra.Gyorsan telnek az évek.Az ovi sem tart sokáig,nekem 4 év volt.Az általános iskola 8 éve is gyorsan elmegy,hamarosan középsuliba megyek.Az osztályközösségnek szabályai vannak,de nem irottak.A házirendet nem kell komolyan venni,csak az igazgatóhelyettes meg az igazgató ne vegye észre h be van festve a körmöd.A puskázáshoz piros színű tollat használj,könnyen lejön,alig látszik,a kék kiemel,gyorsan rájön a tanár,hogy puskázol.Ne minden dogánál puskázz,csak amelyikből4est vagy 5öst akarsz.:) (: és szívből szeretni is megtanultam,tudván,hogy bármikor elveszthetem az illetőt,meghát volt egypár ember,aki megtanított szeretni..:D^^

Azt, hogy több út közül választhatsz az élet során, de soha nem tudhatod meg, hogy a másik út milyen lett volna, hiszen nem járhatod azt is végig.

"Nincs lehetőségünk ellenőrizni,melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája az élet maga? Az élet ezért mindig olyan, mint a skicc. Habár a skicc sem pontos kifejezés, mert a skicc mindig valaminek a felvázolása, előkészület a képhez, míg az életként értelmezett skicc semmire sem jó, vázlat kép nélkül."

(Kundera)

21:56 inkább visszafordítanám Kunderát (bár szeretem, ezzel a skicc hasonlattal nem tudok egyetérteni): pont az a jó, hogy az élet egy festmény, vázlat nélkül, mivel nincs idő vázlatot rajzolni hozzá. Aki mégis azt teszi, az egész életében arra számít, hogy majd a holnap jobb lesz, majd ha befejezem az iskolát, majd ha családom lesz, majd a nyugdíjas éveimben... és eltelik az élete ezzel a várakozással (ami sokszor aggodalmas), aztán a vége felé rájön, hogy élesben kellett volna mindent csinálnia, akkor és ott, de most már késő... nem aggódni, csinálni - én ezt tanultam az élettől.

32/N

21:56 vagyok. És lemaradt tegnap, hogy 30 éves nő.

Szerintem attól függ, hogy skiccként vagy festményként nézzük az életet, hogy hogyan éljük. Van, aki a végén nem egy festményt, csak egy skiccet lát. De úgy kellene élni, hogy ne csak vázlatokat készítsünk, amely nem áll össze egésszé, hanem minden egyes szegmense az életünknek egy nagy egészbe tökéletesen illeszkedő rész legyen. Mert úgy sincs más választásunk, a hibákat kijavítani nem lehet, a "lenyomatunk" ott marad.