Sok a 20 év korkülönbség?

Szerintem egy ilyen kapcsolat akkor tud hosszú távon működni, ha kortól függetlenül hasonló az életstílus, temperamentum. El nem tudom képzelni, hogy egy bulizós, vagány, belevaló, izgága huszonéves lány pl boldog tud lenni hosszú távon egy konzervatív, otthon ülő 40-es férfival.

Ismerek olyan párt, ahol a 35 éves feleség belülről "vénebb", sokkal visszafogottabb, mint a majd' 50 éves férje és ismerek 70 év fölötti ipari alpinista férfit:), aki még 100x átugrik sok 30-as pasit, aki meg dög lusta és tunya.

Az számít hosszútávon, hogy az életvitel, gondolkodás, belső tulajdonságok, az értékrend mennyire közös, mert ha ez nagyon eltér, a legnagyobb szerelmet is kikezdi egy idő után kortól függetlenül is.

Na jó, már majdnem leírt itt mindenki mindent, úgyhogy csak értelmezni szeretném.

Figyelj, kérdező!

- Azoknak nagyon is igaza van, aki a GYEREKek miatt tartja aggályosnak. Mert frankó, hogy te boldog vagy, de a gyerekkel meg jól kitolsz.

- A hamarabb elhunyás és betegeskedés érv is teljesen jogos.

1. Az összes véleményben pro és kontra egyet nem vesznek csak figyelembe: hogy baromság ez a "nézz meg engem, 20 év, és még mindig boldogok vagyunk", meg az is, hogy "de egy férfi simán lehet 70 évesen is fitt", stb. jellegű érvek. Megmondom, miért: mert bár minden lehetséges, az esélyek különböznek. Mert gondolom, azzal egyetért mindenki, hogy a 70 évesek között sokkal kevesebb fitt ember van, mint az 50-esek között. Úgyhogy semmire nem jó érv az, ha rámutatok, van olyan hetvenes, aki fiatalos. Ja, csak nem sok esélyed van rá, hogy pont te fogod ki azt az egyet 5000-ből. Az is rossz érv mindkét oldalon, hogy xy-ék elváltak zw-ék meg nem. Mert akkor meg kellene nézni, hogy hányból hányan váltak az egyik v. a másik oldalon.

2. Valószínűleg nagyon sok kudarccal és fájdalommal végződő nagy korkülönbséges kapcsolat is van, csak azok nem írtak ide.

3. Ez egy személyes véleményem, de valahol felszínes egy ilyen kapcsolat. Mert ha nagyon jól megértitek egymást, mélylélektani dolgokban is, akkor az valahol nem normális, ha egy 45 évesnek 25 éves az elméje, vagy egy 25-nek 45. A 25 és 45-nek 35 még szódával elmegy, de nem a legjobb. Persze az időjárásról és kajáról, pénzről, ruháról minden korban lehet beszélni. Nem szó szerint kell most ezt érteni, amit írtam, de remélem átment a lényeg. Azért szerintem van ott a fejben valami pszichés eltérés (nem betegség) mindkét félnél, ha nem a saját generációjából választ magának. Például az idősebb valahol infantilis, a fiatalnak meg apakomplexusa van. Hovatovább, azt is el tudom képzelni, hogy ezeket a kapcsolatokat részben prózai érdekek és a kognitív disszonancia redukció. Prózai érdek: egy 20 évvel fiatalabb, ropogós csajjal mindig fel lehet vágni, hiszen testileg jobb, mint majd' az összes saját korosztálybeli. A nőnek meg jó, mert kapott egy második apukát a partnere személyében (még ha nem is tudatosul benne), aki elintéz dolgokat, tapasztalt, ezért mindig tudja, mit kell csinálni, "nekem meg csak otthon kell ülni védettségben és nevelni a gyereket", van már valamilyen kialakult egzisztencia. A kognitív disszonancia redukció meg a kapcsolat fennamaradásában játszik szerepet. [link]

Ebből: "...

Ilyenkor a következő módokon képzelhető el a disszonancia felszámolása:

- a választás elkerülésével (ez nem mindig lehetséges)

- a választott alternatíva felértékelésével és a nem választott leértékelésével

- a választott alternatíva ellen szóló érvek figyelmen kívül hagyásával

..."

4. Ha most azt mondod, hogy megéri 20 év társas boldogságért 20 év magány, akkor most miért nem éri meg pár év magány keresésre, az azt követő 30-40 év társas boldogságért?

Kedves utolsó válaszoló. A házasságok, párkapcsolatok nem a statisztikai adatok tudatos elemzése, figyelembevétele alapján köttetnek, bár ha így lenne, akkor sem biztos, hogy tartósabbak lennének, mint amit manapság magunk körül látunk.

Az elmúlt évszázadok bizonyították, lehet tartós (boldog?) házasság abból is, ha "gubát a gubához" párosítunk, figyelembe vehetjük az etnikai, vallási, földrajzi, rangbeli hovatartozást is, de a mai kor embere már egészen más szempontok alapján (is) választ társat és más szempontok mentén kívánja leélni az életét. Mindenki tudja, hogy statisztikailag kisebb az esély a tartós házasságra, ha nem minden szempontból összeillő emberek között köttetik, ennek ellenére mindig lesznek, akik nem férnek bele a statisztikai átlagba.

8:57-es vagyok.

Tisztában vagyok azzal, amit írtál, utolsó, igazat is adok. De ha elolvasod a válaszomat, ami statisztikai dolog volt, az a vélemények hülyeség mivoltára mutat rá. A nem statisztikai rész a pszichológiai, azt gondoltam fő gondolatnak, csak elfelejtettem kihangsúlyozni.

Ettől függetlenül, a statisztikában mi a rossz? A statisztika mutat valamit, amit te még esetleg nem látsz. Aztán jobb bele sem kezdeni abba, ami nagy valószínűséggel már eleve halott hosszú távon...

Hogy mi a rossz a statisztikában? Erre egy viccel tudnék legszemléletesebben válaszolni.

"Két hétig szorulásom volt, két hétig pedig ment a hasam. Elmondhatom, hogy az elmúlt hónapban statisztikailag normális volt a székletem."

Valahogy úgy van ez, hogy talán két jól működő házasságot ismerek magam körül, akik statisztikai szempontok alapján mindenben beleférnek a normákba.

Olyat már sokkal többet ismerek, akik boldogtalanok együtt, bár statisztikailag boldogoknak kéne lenniük, hiszen "összeillenek". Olyat is sokat látok, akik szintén boldog párkapcsolatban élnek, bár a statisztikák alapján egyáltalán nem illenek össze.

Kettőn áll a vásár. Sok, ha folyamatos önképzésen (az élet bármely terén, nem a klasszikus tanulásra gondolok) edződött a 20 évvel idősebb. Hosszú távon ugyanis a gondolkodásmód és az ebből fakadó meg(nem)értés képessége szabja meg a pár együttműködésének lehetőségeit.

Egyszerűen fogalmazva egy intellektuális(abb) és egy primitív(ebb) ember kapcsolatában az egymás mellett való elbeszélés a jellemző, ez pedig igen fárasztó.