Ismerősömék kisfia 16 évvel ezelőtt 3 évesen meghalt. Az apuka azóta ha esik ha fúj mindennap kimegy a temetőbe pedig le van fedetve a sírkő. Szerintetek mi járhat a fejében? Nem beteges ez?

És ha beteges akkor mi változik?

Szerinted van olyan épeszű aki ezen átmenne, hogy jókat gondoljanak róla?

Ezt még az ellenségének sem kívánja senki.

Ha üvöltene a fájdalmában még az is érthető lenne.

"felnevelt 2 gyereket, tartotta a feleségében a lelket"

Ezt honnan tudod?

Szerintem a "mi lett volna, ha..." kérdés az, ami a rögeszméje lehet, nem?

De mindennap kimegy? Minden egyes nap? Most én leszek a rosszindulatú gyakorlatias, de oda-vissza út plusz ott eltöltött idő plusz munka plusz alvás... mennyi ideje van a még élő családjára?

Mindennap a fiával van. Mindennap törődik, gondoskodik a fiáról. Mindennap beszélget a fiával. Mindennap szereti a fiát. Mi ezzel a baj? Az élő gyermekünkkel is ezt tesszük. Mndennap elmegyünk egy állandós helyre - jelen esetben, ahol lakik a gyermekünk - és vele vagyunk. Ő is vele van.

Mondok neked valami nagyon betegeset, csak hogy jól megijesszelek, haha.

Nem vagyok még anya, de tele vagyok szeretettel.

Volt egy cicám, a Manó(cska). 12 éves lett volna. 5 hetes kora óta én nevelem. Mióta hozzám került, azóta én vagyok a mamája. Én neveltem fel, én etettem meg mindennap, én gondoskodtam róla mindennap, én játszottam vele mindennap, én tanítgattam őt mindennap. Ő volt az, aki mindennap belemászott az ölembe, aki mindennap üdvözölt az ajtóban, aki minden este hozzám bújt. Nem rég egy balesetben meghalt. Kiesett az ablakon, én pedig végig néztem. Ez úgy 2 hónapja történt.

Ő csak egy macska volt más számára, de nekem sokkal több. Még máig kiszakad a szívem a helyéről, ha rágondolok. Ezt egyszerűen nem lehet feldogozni ... Ellehet fogadni, de feldolgozni soha. Hogy egyik percben még rád mosolygott, a másik percben már csak emlékként látod magad előtt az arcát. Felfoghatatlan ...

És még egyszer mondom, " csak egy macska" miatt szakad ki a szívem. Ha a gyermekemmel történt volna ez ... Én ebbe bele sem merem gondolni.

Én inkább örülnék, hogy van egy ilyen ismerősöm, barátom, aki valóban, tényleg mindent megtesz a családjáért, és nagyon szereti őket, és becsüli is a családja tagjait. Ebből én ezt tudom leszűrni.

Barátnőmnek 5 éve halt meg az egy szem gyereke. Ha egy nap nem megy ki a temetőbe hozzá, már hiányzik neki.

Mert jó a közelébe lenni..azt mondja.

Nem tartom ezért betegnek. Ő dolga, ő érzelmei. Szerencsére nem ismerem ezt az érzést, de nem is kívánom senkinek!

Ítélkezni pedig nem kell.

Nem tudja az, mi a fájdalom, kinek gyerekét nem borítja sírhalom. Ennél nagyobb veszteség embert nem érhet, hogy eltemeti a gyerekét.