Ha a párom elcseszi az életét felnőtt létére, befolyásoljam, beszéljek vele, vagy hagyjam?
nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó megfogalmazott, egyértelmű válaszokat fogok kapni :)
és belegondolva lehet én sem vagyok jól összerakva :)
az én döntésem, hogy mellette azért vagyok, mert egyik, hogy minden jó vele, amikor velem van, amúgy meg előző kapcsolatomban is, sőt az élettől már nemegyszer megtanultam, hogy függetlennek, erősnek kell lenni, mert bajban csak magamra számíthatok, meg a saját tartalékaimra, szóval az előző barátom sem támogatott, hiába mondja azt magáról, amikor megkaptam tőle is olyanokat, hogy kellemetlen neki pénzt adni nekem, akár kölcsön is, ha rászorulok, mert szánalmasnak tartja, hogy nem tudom magam ellátni, és jelzem vőlegény létére.... szóval én már egy pasiban soha nem a segítő támaszt látom, soha nem így vagyok egy sráccal, hanem mert az ember társaslény alapon, ennyi. szóval a cserbenhagyás is csak arra volt jó, hogy megint önigazolást kapjak tőle is.
persze hogy könnyebb lenne az élet egy normális férfival, de könyörgöm, hol az ilyen? nem egy sráccal jártam, egyik sincs mellettem!én ott tartok, hogy már nem várok, hanem élvezni akarom az élet minden pillanatát, amit hoz, mégha átmeneti is. ez a tipikus gondolatsor van bennem: "ne szomorkodj, hogy elmúlt, örülj, hogy megtörtént"
és ismétlem független vagyok mellette, mind anyagilag, mind lelkileg. ha jönne egy normális, fogadom, de nem jön...és pedig most nem vagyunk együtt, nem élünk együtt. mondhatni szabad vagyok. de szóval ha találkozunk nem mondok neki nem-et mert mire fel? a magányhoz ragaszkodjak?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!