Ha a párom elcseszi az életét felnőtt létére, befolyásoljam, beszéljek vele, vagy hagyjam?

Két okból tudom elképzelni, hogy még mindig vele vagy.

1. Mazochista vagy, enélkül unalmas lenne az életed, az tölti ki, hogy róla panaszkodsz.

2. Elképesztő tudományos érdeklődés munkálkodik benned, és az ostobaságát lejegyzed az utókornak.

....nemegyszer engem is cserbenhagyott elég csúnyán, ok, ebből megtanultam rá soha semmiben ne számítsak.....

Ezek után végképp nem értelek, minek is neked egy ilyen pasi? Mitől a párod, még mindig?

Ekkora pasihiány nem lehet, hogy ezzel beérd.....

Vagy mazohista vagy, vagy teljesen h@lye.

aki engem egy fontos, komoly helyzetben cserben hagyna, azt nem tudnám többé szeretni. sem párként, de még csak a barátomnak sem nevezném. te bíztál benne, hittél neki, ő meg átbax a palánkon?

nem a társa vagy neki, csak egy ember aki épp ebben az életszakaszban mellette van.

ne érezd azt kényszeresen, h felelősséget kell vállalnod érte. elhiszem, hogy van benned egy olyan ösztön, h a gyámoltalanokat gyámolítani kell, a legtöbb embernek megesik a szíve azon, akit áldozatnak lát, vagy legalábbis az adott személy annak mutatja be magát. aztán ahogy egyre jobban ismered meg, úgy hull le a lepel, és látod meg az igazi arcát, ami nem másé, mint egy csalóé, egy kihasználós aljas emberé.

függője lettél ennek az embernek, egy megvalósítandó célt látsz benne, hogy te majd felnyitod a szemét, majd kivezeted a sötétségből. ő meg max jól szórakozik, és fel sem fogja igazán, h mennyi mindent teszel érte.

ha jót akarsz magadnak, és nem akarod, h elmenjen melletted az élet egy ilyen ember társaságában, akkor nagyon sürgősen elfelejted, elkerülöd jó messzire, és idővel találsz egy olyan férfit, aki mellett nem egy küzdelemnek tűnik az életed.

A 28-as jól leírta a lényeget. A pasinak egy állomás vagy, akivel jókat szórakozik, mármint olyan értelemben, hogy nevetgéltek, buliztok, ha nincs mit ennie, veszel neki, jót szexel, és kész. Ami ok is lenne, ha te nem hoznál érte nagyobb áldozatot mint amit ő hoz érted.

Azt hiszem inkább szociopata, mint pszichopata nem? mármint náluk nincs nagy gátlás, hogy nem fizet, lelép, sz@rban hagy, aztán mint ha mi sem történt volna, jön jópofizni, meg d.gni. :) Ezt én nem gyereknek hívnám. A gyerekeknek van bűntudata. A gyerek szeretne megfelelni a másiknak.

Miből gondolod hogy nem tudja az ok-okozati összefüggést? Biztos hogy nagyon is tudja, csak nem érdekli. Azért nem gyengeelméjű a pasid :) annak más jelei is lennének. Egyszerűen nem foglalkozik vele, mert éli bele a nagyvilágba, mindig talál egy marhát aki megszánja és kisegíti éppen egy kicsivel ami a fennmaradásához kell. Minek is tenne másként, ha egyszer így is elvan.

És ugyan miért beszélgetné ezt meg veled, mikor pontosan tudja hogy mi a helyzet, mi lenne az amit más tenne, mi miért van, és te hogyan gondolod. Persze hogy lezárja a témát, hiszen nem kíváncsi a véleményedre :) mert úgyis tudja, és nem vagy az anyukája hogy kioktasd. Nem is értem miért akarod őt megmenteni? mitől? hiszen így is jól elvan. neki ez így megfelel.

Bohém, felelőtlen, és nem érdekli a jövő, nem tervez gyereket, se családot, vagy ha be is csúszik, tesz rá. Ő ilyen. hiába gondolod te azt hogy ez nem jó, neki mégis az. És idáig még ok is lenne a dolog, hiszen magadnak szülnél gyereket, azzal a tudattal, hogy ő hol van hol nincs, anyagilag nem tud támogatni, de az hogy cserbenhagy, nem is egyszer, az azért súlyos.

Nem tudom milyen cserbenhagyásra gondolsz, de ha engem egy pasi cserben hagy, azt otthagyom. Mi vagyok én, valami mártír, hogy kötelező ehhez alkalmazkodnom? vagy az anyukája aki minden körülmények között támasza a hülye fiának?

Mellesleg megjegyzem neked, hogy az a férfi aki valóban szerelmes egy nőbe, az sose hagyja cserben, és mindig megpróbál a nő kedvében járni és alkalmazkodni hozzá. Én ezt tapasztaltam.

35/N

Az utolsó jól leírta a lényeget!

én is személyiségzavarra tippelek. DE egy személyiségzavaros sosem ismeri el. hogy vele baj van, így orvosi segítséget nagyon ritkán kapnak, merthogy neki kell elmenni egy pszichiáterhez.

Nekem az a "párom" akivel kölcsönösen működik a kapcsolat, beletesz ugyan annyit mint én, hogy működjön, hogy jól érezzük magunkat mindketten. Ha nem így van, önfeláldozóról (vagy áldozatról) és egy vérszívóról beszélünk (élősdi). Szerintem az utóbbi kategória vagytok. Miért nincs benned tartás? Ne a másikon akarj segíteni, magadon segíts! Gondold át az életedet és fejtsd meg, hogy mi az ami miatt még vele vagy mindig. Ezen kívül ő egy felnőtt ember, úgy éli az életét (vagy cseszi el) ahogy akarja, az ő felelőssége. Te csakis kizárólag a sajátodért kell, hogy felelős legyél, tehát nem kell, hogy lelkiismeret furdalásod legyen, mert nem te vagy az anyja!

Én a helyedben keresnék egy normális fickót.