40 év körüli nők! Ki hogyan tartja karban magát?

Szia!

Igaz én még csak 30 sem vagyok, de nagyon utálom a nőknak ezt a fajta megfelelési kényszerét. Azért azt is meg kell nézni, hogy érdemes-e annyira tökéletesnek lenni.

Én biztos lazábban venném a dolgokat. Én ha jó nő akarok lenni, nem gürizem sza*rá magamat, mert ha mindennek meg akarnék felelni, egy kifáradt, örökké ideges, frusztrált idi*óta lennék, nem nő.

Azért lehetne a párodról is mit nézni: ő is tökéletes megfelel minden követelménynek? Jó férfi, jól keres, jó apa, segít neked, tökéletesen megfelel neked mindenhogy?

Biztos, hogy neki is vannak hanyagságai bőven, mert akkor ha ezek nála nem lennének, neked is könnyebb lenne ennyi helyen helyt állni.

A férjed is belesegíthet neked abban, hogy olyan legyél (friss, karcsú, szexi, kedves, kipihent, sikeres)amilyen lenni szeretnél.

De ehhez kelletik egy figyelmes, segítőkész férfi, aki mellett a nő is kitud bontakozni!

48 éves nő vagyok és úgy tartom karban magam, (a testem, a lelkem), hogy olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek. Ápolom a baráti kapcsolataimat, társasági életet élek, közben alkalmanként bringázok, hegyet mászok, úszok, nyáron evezek. Moziba, színházba mostanság anyagi okok miatt ritkábban járok, de még így is sokkal gyakrabban, mint a korosztályom. Egy dolgot tartok nagyon fontosnak. Nem szabad beszűkülni és belefásulni a hétköznapokba. Meg kell őrizni a rugalmasságot és akkor fiatal marad az ember. (Tegnap pl megkérdezte tőlem valaki, mit csinálok a hétvégén, van-e egy kis szabadidőm. Kiderült, Németországba kéne elkísérnem, mert nincs kedve egyedül menni. Naná, hogy indulunk holnap este 6-kor:))

Ja, természetesen majdnem minden nap főzök, dolgozom, háztartást vezetek, de nem vagyok rabszolga. A fiaim is be voltak fogva mindig, el tudják látni magukat, ha úgy alakul a napom, programom. Sajna elváltam 22 év házasság után, de ez már egy másik történet, semmi köze az életfelfogásomhoz, életvitelemhez.

A 2. válaszadó minden lényegeset leírt.

Én még a szexet biggyeszteném bele. :-D

Most perpill egyedül vok .A lányom már külföldön dolgozik

férjem nincs és IMÁDOM EZT A SZABADSÁGOT.

Most végre csak magamra koncentrálhatok .

Ugyh 9-10-ig ágyba vagyok ,heti 1-2szer masszázs nemrég vettem egy szobabicot és imádom ,jó munkám van keveset kell dolgozni és jol keresek vele.

(kezdem megérteni az agglegényeket,de szerncsére nem vok szexcentrikus)

A második válaszoló vagyok. Igen, a magánéletemet, az intimitást kihagytam a felsorolásból, de nem azért, mert nincs:).

Valóban az is nagyon nagyon fontos, hogy az ember lányának legyen férfi a közelében, mert egy nő addig érzi magát igazán nőnek, amíg kívánják...

45 éves vagyok. Mivel 25 éves koromra 3 gyerekes anyuka voltam, ebből ki lehet számítani, hogy mára a srácok felnőttek (legalábbis nagykorúak)

Az egzisztenciám mára beállt, a fiúk nagyjából önállóak(képesek ellátni magukat), bár minden hétvégén rohannak haza az egyetemről, mert anya főztje, sütije ugyebár...:DDD

Az élet számomra igazából most kezdődött. Eddig a gyerekekről, a munkáról szólt, most szólhat már a páromról, rólam. Lehetek (lehetünk) "önzők" is.

Már nincsenek napi kötelezettségek, stressz, rohanás a srácokért oviba/suliba.

Hét közben sokat dolgozom, de mivel azt csinálom amit szeretek, ez nem okoz problémát. Szeretek sütni-főzni, imádom a fiúkat, a páromat. Kényeztetni is szeretem őket. Ettől függetlenül gyakran beugrunk a párommal az autóba péntek délután, és vasárnap este kerülünk elő.

Nem érdekel a korom. A ráncaim sem izgatnak, ezért nincs is sok belőlük. Felszabadult és boldog vagyok, ez fiatalon tart, azt hiszem. Nem csak engem, a páromat is:)

Szóval szerintem a szerelem, a kiegyensúlyozott élet, az anyagi biztonság, a jó családi légkör konzervál:D