Ki gazdálkodik nálatok a pénzzel?

Mondok egy példát...

Van egy fiatal hölgy és van egy úr. Közöttük az átlagosnál valamivel nagyobb a körkülönbség. A hölgy nincs agyoniskolázva, így a bére sem rengeteg. Az úr vezető beosztásban lévő, NAGYON jól kereső ember. Összeköltöznek! Kérdem én, hogy közös kassza esetén nem az lenne, hogy a hölgy lenne szinte a kitartott, illetve az úr pénzét költené folyton? Máshogy vásárol az ember ha a saját keresetét ossza be, és máshogy ha a párja által keresettet... És higgyétek el a házassági szerződésnek is van értelme, nem kell lehurrogni. Erre is egy példa ezen a szálon továbbmenve. Az ifjú hölgy hozzámegy a gazdag úrhoz (belehuppan a tutiba) hatalmas palota, luxuskocsik, minden földi jó, de semmiért sem ő dolgozott meg. Évek múlva úgy gondolja, hogy a párja már kicsit koros hozzá ezért fiatalabbra vált. HOPPÁ!!! Mindennek viszi a felét?

Ezzel azt mondod, hogy a keveset kereső fél értéktelenebb a kapcsolatban, ezért a kasszát el kell különíteni, nehogy a keveset kereső a többet kereső pénzéből éljen.

Ez nem egy egyenlőségen alapuló kapcsolat, hanem egy alá-fölérendelt viszony. El sem tudom képzelni, hogy működhet így egy kapcsolat, és a párom szemébe se tudnék nézni akkor, ha kijelenteném, hogy csak a saját pénzét költheti, az enyémből max kérhet.

Ez így nem szerelem, ez üzlet.

Én sem tudom elképzelni a külön kasszát,akkor sem.ha valamelyik jobban keres.Közösen kell megbeszélni,mennyi megy a háztartsára,mennyit lehet egyébre költeni.És ha valakinek magas a jövedelme,a maradékot betenni a bankba.

Ha válásra kerülne a sor,akkor is feleződik a házasság alatti jövedelem,ha a férj nem adja haza az összes fizetését.A törvény nem tesz különbséget alacsony és magas jövedelem között,hanem minden jövedelem és kiadás fele-fele arányban oszlik meg.

A házassági szerződést én is sokáig elképzelhetetlennek tartottam.De mostanában megváltozott a véleményem.Nemcsak házassági szerződés kell,hanem hovatalos elismervény minden összegről,amit a szülők vagy a rokonok adnak a párnak.A környezetemben két házaspár is van,akiknél az asszony szeretőt keresett magának,elváltak és az asszony annak is a felét kapta,amit a férj szülei adtak nekik(lakás,bútor,kocsi stb)Sőt az egyik helyen az asszony nem dolgozott,csak Gyest kapott,a férj jövedelme pedig 200.000.- t volt.Mégis minden feleződött,mert semmit nem lehetett okmányokkal bizonyítani.

Ma már sajnos,nem tartanak örökké a házhasságok,az asszonyok nagyon sokszor megunják a férjet,és elválnak.Nem sokat kockáztatnak,mert a bíróság nőpárti.

Mi félig vagyunk közös kasszán.Nincs közös számlánk.Mindenki tudja a másik fizetését ill.mit fizet,mert közösen megbeszéltük,mint ahogy azt is,hogy mire költünk ill.mire gyüjtünk természetesen a fizetés arányaiban(a párom 2x annyit keres mint én,ill.most 3x mert itthon vagyok a lányunkkal).Nekünk így bevált,van saját pénzünk is,amivel mindenki azt csinál,amit szeretne.

Házassági szerződés...Jó kérdés...

Mi egy olyan házban lakunk,amit én vettem,az eladott lakásomból,én vettem egyedül rá fel a hitelt és én is fizetem és én vagyok a tulajdonos...Tehát ilyen formán a páromnak semmi köze hozzá amivel ő is egyetért,de a felújjítási munkálatokat,ő végzi ill.közösen gyűjtögetett pénzből csináljuk.Tehát én úgy döntöttem,hogyha véletlenül egyszer szétmennénk(ki tudja mit,mit hoz a jövő)akkor a ház mindenkori értékének az 5-10%-a illeti a párom pénzben.Szerintem,ez így korrekt.

Amúgy engem anyukám arra nevelt(elváltak a szüleim),hogy álljak meg a saját lábamon,ne kelljen függnöm anyagilag a másiktól.Ettől függetlenül,szeretjük egymást a párommal és nekünk így jó.(különben nem szültem volna neki)

A gond akkor van egy kapcsolatban,ha két teljesen eltérő a nézet ilyen szempontból.

Hat en bevallom oszinten, hogy fogalmam sincs mennyit keres a ferjem.  8 eve vagyunk egyutt, o fizeti a szamlakat, lakashitelunk nincs, o tankolja kocsikat, fizeti rajuk a biztositast. En is dolgozom termeszetesen meg veszek kajat, ezt azt a lakasba meg magamnak ami kell. Ha latom, hogy neki fogy el valamije (tusfurdo, arcszesz) azokat is potolni szoktam. Ha barmi elromlik vagy uj kell (pl haztartasi gep) szo nelkul adott ra penzt mindig. Ha a babanak kell valami nagyobb dolog (butor, kisagy, babakocsi) arra is szo nelkul adott. Igy nem is igen kerdezgetem tolle, hogy mennyit keres, vagy hova teszi a megmaradt penzet havonta. O sem kerdezi mennyit keresek vagy mit veszek belolle. Ha o eszre veszi, hogy fogyoban van valami, lehet az kaja, pelenka, furdoszobai cucc akkor o veszi meg, ha en veszem eszre, hogy fogyoba van akkor en veszem meg. Nallunk ez igy mukodik es eddig nem volt vele gond. Ha nyaralni megyuunk akkor hol o fizet, hol en attol fugg kinek kerul epp elo a kartyaja vagy kinel van eppen penz.

Szeritnem ahany haz annyi szokas. :)

A családomban, anyu az aki a pénzügyeket kezeli(jó sok adóságunk is van belőle :)

Apu leadja azt a keveset amit keres és anyu minden nap kirak neki pénzt ami elég kajára és cigire+ha kell valami anyagot venni a munkához(apu szobafestő).Anyu intézi a bevásárlásokat és a számlafizetéseket.Sok mindent hitelből vesz ezért sokat is kell visszafizetnie.Szóval nem könnyű.

Apu nem az a költekező típus, szóval anyura hagyja a dolgot.

Mi a párunkal még nem vagyunk egy háztartásban,de közösen gyűjtünk 1 autóra,de persze ha pénzhiányban szenved valamelyikünk akkor adunk a másiknak,de a számláknál ő a sajátját és én a sajátomat fizetem.

Mi a kezdetektől közös kasszám vagyunk. Közös számlát is csináltattunk. A nagyobb kiadásokat mindig megbeszéljük, egyikünk sem költ pár ezer forintnál többet "hirtelen felindulásból". A havi költségvetést a férjem csinálja, ő tartja számon, hogy mennyi volt a fizetés, a rezsi, a hitel, mennyit költöttünk és mennyit költhetünk még az adott hónapban. Ezzel nagyon sok terhet átvállal rólam, amiért nagyon hálás vagyok.

El se tudnám képzelni, hogy külön-külön gazdálkodjunk. Nekünk már nincs "én pénzem, te pénzed", csak közös van, csak a miénk. Mindegy, hogy ki mit hozott és hoz a házasságba. Egyedül a számítógépeinkre mondjuk, hogy az enyém. :-)