Nem féltek attol, hogy ha elváltok, a környezetetek megbélyegez, lenéz titeket?

Sosem érdekelt más véleménye a saját életemmel kapcsolatban, hiszen én élem az életemet.

Szerintem a mai világban ez már nem jellemző. De kb. 30 évvel ezelőtt még lenézték az elvált nőket.

Barátait megválogathatja az ember az a jó, idegenek véleménye meg nem számít.

Az ismerőseim nem a múlt század elejéről jöttek, úgyhogy nem... meg egyébként úgy nagyívben le is fosikázom, ki mit gondol a magánéletemről.

Minden csoda három napig tart. Utána ugyanúgy elfelejtődik, mint bármi más. Normális ember nem tör pálcát senki felett, mert nem tudhatja, hogy milyen körülmények vezettek egy ilyen döntéshez. Ráadásul a mai világban ez már nem egy rendkívüli dolog. Nem vagyok válás párti, és lehetőség szerint mindent megtennék, hogy megmentsem a házasságom, de el tudok képzelni olyan helyzetet, akikor szinte gondolkodás nélkül döntenék a válás mellett.

A környezetemben nagyjából kétszer annyi elvált pár van, mint ahányan együtt maradtak. Szóval szabadon csatlakozhatnék bármelyik táborhoz. :)

És ezt a kérdést átfogalmazva ma már olvashattuk...

Annak van igaza, aki a "három napos csoda" idézetet említi, mert az nagyon igaz. Tapasztaltam:-) Rövid idő alatt megszokja a környezeted még akkor is, ha hosszabb házasság után válsz el. Ha nem okoz nehézséget a szétköltözés, akkor csak át kell vészelni az első hónapokat.