Miért van az, hogy a fiatal anyukákat lesajnálják? (Bővebben lent)

Nem kell velem egyet èrtened, kedves kèrdezö, de mikor a saját szememmel látom több pèldán keresztül ezeket a dolgokat, akkor nelem meg nem magyarázod, hogy te "csak úgy" jobban tudod.

Habár , nyilvánvalóan te is azèrt vagy most ennyire felháborodva, mert vagy gazdag szüleid vagy gazdag pasid van - örökölyetek, házat kaptatok ès ilyesmik. Mert már magán a kèrdèsen is látszik, hogy nem sok tapasztalatod lehet a valós vilàgról.

Szerintem nem kell különösebben magunkra venni ezeket a dolgokat, úgyis mindenkinek megvan a saját véleménye amit a legjobbnak hisz, úgyis lesz mindig általánosítás és úgyis lesznek mindig kivételek.

A huszas éveimben nem csak azért nem vállaltam gyereket, mert még nem tartottam ott egzisztenciálisan, hanem azért, mert egyszerűen éretlennek éreztem magam erre és bár komoly, közel 10 évig tartó kapcsolatban éltem akkoriban, tudtam, hogy még a párom is meg én is nagyon sokat fogunk változni, még az is lehet, hogy egész más irányba vagy ütemben fejlődünk, és akkor majd mi lesz a közös gyerekünkkel. Be is jött, mert nem maradtunk együtt. Próbálok nem általánosítani, de nekem inkább az a gondom a huszas évekbeni szüléssel, pláne ha a partnert még 20 előtt ismerük meg, hogy nagyon sok esetben az ilyen korán keletkezett kapcsolat nem marad meg. Mert még nincs kifejlődve a felek végleges személyisége, még annyira fiatalok.

Közel voltam a 30-hoz, amikor a férjem megismertem és örülök neki, hogy nem szültem addig gyereket mert még éretlen voltam rá. Az egzisztenciáról meg lakásról meg csak annyit, hogy nekem azóta sincs meg, tehát nem vagyok jobb helyzetben most, mint egy huszonéves, de legalább érettebb vagyok és felnőtt fejjel léptem be egy házasságba, nem gyerekként. Viszon a férjemnek ez már nem sikerült, a huszas évei elején jött az első gyerek és sorba a többi, de évek alatt annyit változott az exe is meg ő maga is, hogy elváltak. Ma már maguk is belátják, hogy nem voltak még érettek se a házasságra, se a gyerekvállalásra, függetlenül attól hogy szaladt a szekerük és nem voltak anyagi gondjaik (saját vállalkozás, saját lakás, saját nyaraló). Akkor még persze úgy érezték minden téren készek a házasságra és a gyerekekre. Összekeverték a stabil jólétet az érettséggel.

Röviden nem a pénz vagy az egzisztencia a legfontosabb a gyerekvállalásba, hanem hogy kellőképpen érett gondolkodású legyen a két felnőtt és kellőképpen "elkészült" legyen a személyiség, hogy ki is ő valójában, hogy később ne azt érezze valamelyik fél, hogy "ki ez az ember akivel élek akitől gyerekem van?".

Mellesleg én is pont az ellenkezőjét tapasztalom mint te. 30 múltam és nincs gyerek, úton-útfélen ezzel csesztet mindenki. Amióta férjnél vagyok meg pláne. Olyan is volt aki kinevetett vagy láthatóan lenézett, lesajnált emiatt. Pedig nem a pénz miatt alakult így, hanem mert most van először bennem olyan érzés, hogy "na igen, vele"!

Kedves kérdező!

Most őszintén az előbb írt egy csaj akinek 21 évesen van gyereke, közben tanul , közben vezetni jár, ugye nem azt gondolod hogy a saját megkeresett pénzéből teszi ezt. Ennyire naívak már ne legyünk. Vagy a szülei támogatják vagy a pasija keres jól. Nem akarok rossz indulatúnak tűnni, nekem is meg van mindenem, 5 éves munkaviszonyom, megtakarítások, és abszolút nem vagyok irigy, de be kell ismerned hogy máséból teszi mindezt. Én is fogok szülni pár éven belül, de tudom hogy már valamit letettem, fogok kapni egy normális összeget is ha otthon leszek a gyerekkel nem csak 25 ezret. Tudom hogy már jelentősen beletettem a közösbe.

De ettől függetlenül mindenki azt tesz amit akar.

Miből gondolod, hogy 21 évesen valakinek nem lehet magas összegű Gyed-e, amiből finanszírozni tudja a jogsit meg a tanfolyamot? A gyed maximum a minimálbér kétszeresének 70 %-a, tehát nem rossz pénz. Alapból mindenki feltételezi, hogy itt mindenki egyetemre jár, 23-25 éves koráig tanul...stb. (Mondjuk én is ezt tettem)

De azért van olyan, hogy valaki általános iskola után egyből szakmát tanul: pl. fordász, kozmetikus, virágkötő, bőrdíszműves, női szabó..akármi. Lehet, hogy nem érettségizett, de ha jó a maga területén, kereshet vele szépen. Szóval ilyen feltételek mellett, ha 18-19 évesen elkezd dolgozni, miért ne lenne meg a 2 év munkaviszonya 21 éves korára, és miért ne kaphatná meg a Gyed maximumot?

Attól, hogy fiatal, nem biztos, hogy más pénzén él. De én azt sem ítélem el, ha valaki más pénzén (lásd férje) képzi magát. Nyilván azért teszi, hogy a későbbiekben találjon állást, és ő is pénzt keressen.

Persze, kèrdezzük már meg azt a 21 èves ifjú anyát, hogy ö vajon gazdag szakmunkás-e? Ne akarjuk már annyira igazolni az állításunkat, hogy azt mondjuk, manapság a kozmetikusok meg virágkötök ( akikböl egyèbkènt Dunát lehet rekezteni ès szinte mindenhol csak èrettsègi utàn lehet eme szszakmàkat tanulni) alkalmazottkènt havi 200 ezerre vannak bejelentve vagy az iskolapadból kiesve vállalkozókènt már havi 400 ezreket keresnek, hogy meglegyen az a hatalmas gyes.....

Nekem szemèlyszerint az összes fiatal gyermekes ismerösöm a szülökön vagy a párján èl, anèlkül, hogy bármit letett volna