Mikor, hány évesen jöttetek rá, hogy az élet nehéz?

15 évesen kereskedelmi szakmunkásba jelentkeztem. Ott minden második héten dolgozni kellett egy Spar boltban.

Ott tapasztaltam meg először, hogy milyen fárasztó a mindennapi munka. De ami még rosszabb: ott tapasztaltam először, hogy milyen a talpnyalás, és a kétszínűség, az egymás fúrása, stb... Ott tapasztaltam meg, hogy az egyik ember mennyire fölényes tud lenni, és mennyire meg tudja alázni a másikat. (Ezt értem dolgozóra és vásárlókra is.)

Ott ért véget a gyerekkorom.

Olyan 20 éves korom körül kezdtek el először igazán összecsapni a hullámok a fejem felett. Addig sem volt sok pénzünk, de valahogy mégis csak mentek a dolgok. De akkor volt, hogy nővéremék a megemelkedett devizahitelt nem tudták már fizetni és áthárult anyumékra. Nem is csak a pénz, de akkor láttam először anyát sírni és megtörni :(

Utána 21 éves koromhoz közel elköltöztem a most már exemmel. Költözés után 4 hónappal leültetett és szakított velem, és költözzek ki az albérletből (210 kilométerre laknak a szüleim, visszaköltözls esélytelen volt).

Szóval ekkor volt amikor először igazán magamra maradtam lakbérestül, bevásárlásostul, életestül :/ Eleinte nagyon nehéz volt és akkor kezdtem el igazán érezni, hogy mennyire kevés is az amit keresek, hogy hiába dolgozok csak a megélhetésre elég az a pénz.

Most sem keresek sokkal többet, de igazából örülök, hogy nem adtam fel. Ha másra nem is lehetek büszke, nagy szó szerintem mostanában, hogy egyáltalán magamat fenn tudom tartani segítség nélkül.

23/N