Hogyan lehetnék szabad, lelki szabad? (többi lent) 21F

Igen.Van több lehetőséged is hozzáállás szempontjából a testvéredhez.Mint azt ahogyan már feljebb is leírták.

Viszont nem árt elgondolkodnod azon, hogy ha már egyszer ott vagy és jelenleg nem teheted meg, hogy eltartsd magad, akkor milyen lehetőségeid vannak még.

Fontos, hogy megértsd és elfogadd azt a tényt, tulajdonképpen nem a körülmények teszik tönkre az embert, hanem az ember teszi tönkre magát azzal, hogy nem fogadja el a körülményeit.

Ha például testvéred azt mondja,"azt ne oda tedd,ne úgy csináld!", akkor rajtad múlik, hogyan állsz ehhez a dologhoz.

Ha szabad akarsz maradni, akkor nem csinálsz ebből problémát, mert tudod, ez a hozzáállás amit testvéred tanúsít, ez nem lehet rád hatással.

A szabadságodat nem vehetik el, de még a közelébe sem férkőzhetnek, mert az mindentől és mindenkitől független.

Vedd észre, hol van az a pont, amikor egy adott helyzettől nem tudsz elvonatkoztatni, mert benned van sok már magadhoz vett gondolat, érzés, önsajnálat, amivel bazonosultál.

Tehát ha ezeknek az érzéseknek, gondolatoknak a hatása alatt vagy"már megint nem hagynak élni", akkor nem tudod magát a helyzetet szimplán lereagálni, mert teli vagy multbéli beazonosulásokkal.

Hagyd meg a helyzetnek és önmagadnak is azt a szabadságot, hogy a múlttól elvonatkoztatva, a jelenben tudd ezeket lereagálni.

Már most zárj le teljesen minden multbéli sérelmet, amit részben te okoztál magadnak, azzal, hogy a szabadságodat próbáltad védeni, nem pedig megtalálni azt.

Indulj ki abból, hogy bármi amit teszel azt próbáld meg élvezni.

Ha ez egyedül megy, akkor képes leszel elvonatkoztatni az "emberek" elvárásaitól, mert te szabad vagy és érzed magadban, hogy így sem függsz senkitől sem!

Nem fal leszel akibe beleütköznek, hanem csak egy tiszta tükör ami szabadon létezik és visszatükröz mindent ami elhalad előtte.

Értsd meg, és lásd, hogy ők így működnek, de ez téged ne zavarjon.

Ne gördíts akadályokat saját szabadságod elé azzal, hogy ezt nem fogadod el.

Ha elfogadod, csak visszatükrözöd viselkedésüket, amit veled szemben tanúsítanak.

De ezzel ne foglalkozz, csak élvezd bármit is csinálsz.

A szabadságod az benned van.

Azon múlik mennyire érzed, hogy mennyire tudsz elvonatkoztatni a rajtad kívülálló dolgoktól.

Tudod, amin te itt háborogsz, azokat te magad "kreálod" magadnak.

Bocs a kreál szóért, de nem jut eszembe más szó rá.

Van családod, vannak testvéreid, gondolom vannak szabályok, amik szerinted a te szabadságodat korlátozzák.

Egy családon belül is van egy hierarchia. Itt úgy látszik, a testvéred az erősebb egyéniség.

De azzal, hogy ő mindenbe beleszól, vagy bele akar szólni, téged miért korlátoz a szabadságodban?

Mint ahogy az előző nagyon értelmesen megfogalmazta, ha te úgy érzed, hogy korlátoz, akkor dühös leszel, úgy érzed, hogy mindenki neked parancsol, bele akarnak szólni az életedbe.

Ezzel pedig saját magadat betegíted meg. Lelki beteg leszel, idegbeteg leszel.

De ha elfogadod azt, hogy a testvéred, vagy a szüleid szeretnek téged, és neked jót akarnak, akkor, bármibe is akarnak beleszólni, te csak a jó oldalát látod.

A szabadság pedig rajtad áll, vagy megcsinálod, vagy nem.

Ha úgy gondolod, hogy szerinted másképp kell, ráhagyod, nem vitatkozol vele, de úgy csinálod, ahogyan te jónak látod.

Így megmarad a békesség, de azt is látják, hogy vannak önálló gondolataid, nem kell téged irányítani.

Sajnos, az élet rövid és véges. Mi négyen vagyunk testvérek, amikor édesanyám meghalt, nővérem átvette az irányító szerepét.

Mi, testvérek hallgatólagosan elfogadtuk ezt. Ő is bele akar mindenbe szólni, a békesség kedvéért meghallgatjuk, és úgy csináljuk a dolgunkat, ahogy nekünk tetszik.

De, amikor baj van, akkor mutatkozik meg a család, és a testvérek összetartó ereje.

"Most már olyanroncs vagyok,hogy bármit is csinálok,mindig előbb mérlegelek,hogy ez jó e a tesómnak!"

Hát tulajdonképpen ez nem jelenti azt, hogy te roncs vagy.

Szerintem, évekkel később, amikor majd a saját lábadra állsz, neked is lesz külön családod, ezek a beleszólások, utasítások, amiket most sérelmesnek érzel, meghozzák a gyümölcsüket.

Bizonyos helyzetekben eszedbe fog jutni, a tesóm most hogy csinálna?

Ezek a helyzetek csak a későbbi életutadat egyengetik, ha tudsz vele élni.

Az egyáltalán nem szégyen, valakitől tanulni, aki közel áll hozzád, és tudod, hogy bármilyen hangnemben is adja elő mondókáját, a maga módján jót akar neked.

Mindennek van oka. Lehet, hogy volt egy olyan időszak, amikor te még nem voltál döntésképtelen, ezért a testvéred vette át az irányító szerepét.

De ez szép lassan megváltozhat.

És mint ahogy írták, a belső szabadságodat csak te veheted el magadtól, a gondolataiddal, érzéseiddel.

Nem lettél elcseszve, de az tény, hogy sokat nyavalyogsz és mint általában a kisebb gyerekek, hamar leleköd a felelősséget másokra, aztán pedig az a baj, hogy mások "basáskodnak" feletted.

Érett gondolkodásod úgy lehet, hogy lelkileg megérsz. A fogamazásod, a rengeteg felkiáltójel azt mutatja, hogy ehhez akkor is sok idő kéne még neked, ha egy picivel okosabb ember lennél.

Olvass sokat és tanulj! Azt senki el nem veheti tőled, ami a te megszerzett tudásod.

Ps: a korosztáyodhoz képest meglehetősen éretlen a gondolkodásod - már, ha nem hazudtál és tényleg 21 éves vagy és fiú. Én inkább egy 12 éves butuska kislánynak néztek volna.