Vannak más huszonévesek, akik otthon laknak és a szüleik tartanak el? Hogy viselitek?
Miért van így nálatok és mióta?
Az én történetem, hogy 18 évesen rossz irányba indultam el mind továbbtanulást/szakmát tekintve, mint a magánéletet nézve (barátok,párkapcsolatok) és nagyon elvesztem. Erre elég későn jöttem rá. Muszáj voltam mindent felszámolni magam körül,mert semmire nem volt szükségem és minden/mindenki olyan irányba vitt, amit én már nagyon nem akartam. Hazaköltöztem 22 évesen,gondoltam össze szedem magam és neki vágok az életnek mégegyszer.De sajnos beleragadtam ebbe az állapotba.A helyzet az,hogy van célom, tudom mit akarok, de ahhoz rengeteg idő és energia kell. A szüleim viszont már nem tolerálják az itthon tartózkodásomat és azt,hogy anyagilag nem járulok hozzá semmihez. Ahhoz, hogy leváljak most a családomtól fel kellene adnom az álmomat,meg ezzel az egész életemet. Nem tudom mit csináljak,nagyon kellemetlen már itthon a helyzetem. Most 25 éves vagyok (lány). És amúgy megértem a szüleimet, de nagyon bánt, hogy ők meg nem fogják fel milyen szörnyű időszakon vagyok túl és tényleg azon vagyok, hogy rendbe hozzam az életemet. Ráadásul egyedül csinálom,mert ugye nem maradtak barátaim, semmi lelki támaszom nincs. És nem volt könnyű kilépni a régi életemből és most nagyon nehéz újat felépíteni,sajnos nálam ehhez évekre van szükség.
Ha valaki van hasonló helyzetben, jól esne ha leírná.
Mindenki válaszát köszönöm!
válasza:Légyszi ne haragudj meg de
szerintem is először úgy tudnád rendbe rakni az életedet ha keresel egy normális állandó munkát. Abból nem csak a ruhákat, szórakozást illene fizetned hanem 25 évesen alap hogy bevásárolsz a konyhára, beleadsz a villanyszámlába és a fűtésbe vagyis mindenbe.
A másik hogy nagyon sok embernek nincs választása és tanul és dolgozik egyszerre. Nagyon sokan több diplomát így szereznek.Nagyon nehéz de sikerül.
Ha tényleg nem lehet munka mellett csinálni akkor is előbb dolgozz pár évet, spórolj hogy amíg tanulsz legyen pénzed abban a pár hónapban.
Hidd el másnak is vannak álmai, de nem úgy érjük el hogy közben élősködünk. Szerintem sokkal jobban lennél lelkileg is ha dolgozni járnál. Éreznéd hogy szükség van rád, jobb lenne otthon a légkör mert hozzájárulnál mindenhez, és azt mondhatnád ha eléred a célod hogy igenis megcsináltam, még akkor is ha baromi nehéz volt. Szerezhetnél új barátokat a munkatársakból és még számos pozitív hatása lenne.
válasza:En is ugy gondolom, hogy el kell menjel dolgozni. Nincs olyan "alom", ami ne lenne megvalosithato munka mellett. En is igy csinaltam.
Egyebkent jobban tanacsot tudnank adni, ha ismernenk azt a "rossz utat" ami miatt ide kerulnel. Kerlek, oszd meg velunk, ugy teljesebb kepet kapnank.
A szórakozást nem úgy kell érteni, hogy minden másnap eliszom az összes pénzem. De néha mindenkinek ki kell mozdulnia otthonról. Ha nem mennék el időnként emberekkel találkozni, ismerkedni, táncolni és hasonlók akkor teljesen becsavarodnék. Sztem mindenki. És tényleg 1 hónapban 1 vagy 2 ilyen alkalom van. Erről nem hiszem, hogy le kell mondanom. Az a baj, hogy nekem nagyon más elképzeléseim vannak erről az egészről meg a világról. Úgy gondolom hogy ha már egyszer szülök egy gyereket nem csak addig "vigyázok" rá amíg nagykorú nem lesz. Ha lenne gyerekem akár harmincon túl is jöhetne hozzám ha úgy alakul az élete, biztos hogy nem sajnálnám tőle az ételt, attól még hogy nem dolgozik. Főleg ha ráadásul nem egy elveszett valakiről van szó, hanem rendbe akarja tenni az életét. Én megértem a szüleimet, hogy azt akarják tartsam el magam, mert ez valójában az én érdekem is. De azzal nem segítenek ha megjegyzéseket tesznek arra nap mint nap hogy mi alapon eszek én itthon. Ez nagyon rosszul esik:(
Nehéz beismerni, de én is tudom, hogy tényleg dolgoznom kéne, csak nagyon félek hogy mellette nem marad időm és energiám másra és ott ragadok egy pénztárgép mögött. És az is baj, hogy nem érzem magam elég erősnek ehhez az egészhez. Most is sokat küzdök minden nap, nem csak a céljaim megvalósítása miatt, hanem lelkiekben. Ugye elég egyedül vagyok és akkor még a szüleim is azt éreztetik velem, hogy nekem már nincsen itthon helyem. Szóval nem olyan könnyű erőt vennem magamon és még egy munkát is beillesztenem az életembe. De kénytelen leszek megpróbálni.
Köszi a segítséget!
válasza:Kedves kérdező!
Mássz ki a gödörből, és meg se állj a hegy tetejéig!
Munka mellett tanulok és saját háztartást vezetek. Nem hittem, hogy menni fog, de remekül sikerül! Ne félj,próbáld meg! Ha látják a szüleid, hogy próbálkozol, elmaradnak majd az egyébként szerintem jogos beszólások is.
válasza: válasza:Írta valaki, hogy mennyire jó a többgenerációs együttélés, és hogy régen ez természetes volt. Kétségtelen, nagyon sok előnye van. Mindig számíthatsz a szülőkre, esetleg nagyszülőkre, stb. Én is ilyet szeretnék majd anyukámmal és a férjemmel, de azért azt se felejtsük el, hogy azért nagyon nem mindegy, milyen az adott család. Mert pl. ha a szülők nem annyira jómódúak, és pl. egy kis lakásban élnek, azért valljuk be, nehéz lenne a többgenerációs együttélés. Ehhez megfelelő adottságú ház kell. Egy nagy házat pedig ki is kell fűteni, meg ilyenek. Meg azt se felejtsük el, hogy szerintem ez annak természetes, hogy jó, aki ebbe beleszületett, de aki pl. odacsapódik mondjuk a felesége révén,óriási áldozat mindenkihez alkalmazkodni.
A kérdésre válaszolva: szerintem is dolgozz mindenképp, amennyit vállalni tudsz. Lehet, hogy ha csak kicsit is beleadsz a kasszába, már látván a szándékot, elhallgatnak a szülők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!