Maradjak és szeressem, vagy ez veszett ügy? Részletek lenn.

Próbálom összefoglalni, de mégis érthetően leírni a történetet.

A kedvesemmel egy éve vagyunk együtt. Mindketten nők vagyunk. Neki van férje és egy 3 és 5 éves fia. Most folyik a válóper. Az egy év alatt sok mindenen keresztülmentünk. Szeretjük egymást.

A férjével már régóta rossz volt a kapcsolatuk, én voltam az utolsó "lökés" a szakításuk felé. A kapcsolat elején a férje elköltözött, és együtt éltünk négyen. Eközben a férje sokszor művelt csúnya dolgokat, szemétségeket vágott a fejéhez, sok vita volt köztük stb. Páromnak nagy bűntudata volt, amiért elszakítja az apjuktól a fiúkat. A rózsaszín köd felszálltával már nyíltan is tudtomra adta, hogy nem biztos bennünk. Nyáron a férj visszaköltözött, mi pedig el, hogy megéljük a kapcsolatunkat csak mi ketten. Augusztus óta tehát ketten élünk, fiúk apjukkal vannak, párom sokat van a fiúkkal és a férjjel is.

A békítőtárgyalás megvolt, december közepéig kell beadni a folytatáshoz a szükséges dokumentumokat. Férj nem akar válni, szereti a páromat(elvileg most már rájött, milyen sokat jelent neki a párom). Megkérdeztem páromat akar-e válni. Nem mondott igent. Nem lát velem jövőt, nem vagyok a családja, ilyeneket mond. Szeretni akarja a férjét, hogy a a fiúknak jó legyen, hogy a férjének jó legyen, hogy neki könnyebb legyen, nem akarja felvállalni a leszbikusságát, nem akar olyan anya lenni, aki elhagyta a gyerekeit. A szorongásai vezérlik, a félelmei. Meg sem akarja próbálni velem. Mindig ezt érzem. A családja előtt sem vállal, a mai családi ünnepségen is együtt mentek el négyen Én pedig itthon vártam egyedül. Lassan a fiúkat sem láthatom, pedig nagyon szeretem őket és ők is engem. Most már tetszik neki a férj viselkedése, azt mondja, sok mindenben változott. Én nem vagyok hozzá elég érett, stb.

December közepéig ultimátumot adtam neki, vagy beadja a válás folytatását, vagy elhagyom. Nem bírom ezt a bizonytalanságot, hogy inkább a férjjel van. Úgy érzem esélyem sincs. Néha azt mondja a párom, hogy jobb lenne egyedül hagyni és akkor rájönne, hogy mi kell neki én vagy a család. köszönökJobb lenne most rögtön pakolni, vagy várjak a csodára?

Minden hozzászólást köszönök. Ha valami nem világos csak kérdezzetek.