Most akkor hogy szeressem, hogy ne fojtsam meg?

Próbálj meg magadért élni, és ne érte.

Én akkor szoktam így érezni magam, ha azt látom, hogy a partnerem mindenben rám gondol, én vagyok az első gondolata. Engem ez zavarni szokott.

Szóval nagyon egyszerű...légy egy kicsit "önző" :). Menj el bulini a barátnőkkel, csak a szórakozás kedvéért (na nem kell semmi durvára gondolni, lehet az mozi+kávé is...), vásárolgatni, kirándulni, akármi. Főzd azt, amit te szeretsz, ne kérd ki mindenről a véleményét. Cselekedj más dolgokban is úgy, ahogy te jónak látod, nem kell a belegyezése, sőt akkor is tégy úgy, ha szerinted nem helyeselné. Foglalkozz többet a hobbijaiddal.

Hidd el, ha hanyagolod kicsit, magaddal foglalkozol, rögtön hiányozni fogsz neki kissé. Na azért nem kell túlzásba vinni.

Ugy làtszik a sok évi hàzassàgban a férjek kezdik követni a fiatalok divatjàt.

A férjem is volt ilyen passzban. Nekem sem kellett több.

Nem hangoztattam, hogy szeretem (az igaz amùgy is ritkàn mondtam)õ viszont szinte naponta mondogatta. Volt ùgy, hogy ha olyan kedvében volt, kritizàlta az ebédet, (unalmàban)akkor napokig nem fõztem, csakis az én kedvencemet. Mondtam neki, hogy ez nem neki való, keressen màs kajàt, vagy fõzzön magànak, de nagyon szivesen megette, persze mert éhes volt. Nem öleltem àt (pedig nagyon hiànyzott), de neki sem engedtem, eltoltam magamtól.

Egy hete kiborùlt a bili, mert kitört belõle a szerethiàny. Kérdeztem tõle, na melyik a jobb?Elünk egymàs mellett, mint akiknek semmi közük egymàshoz, vagy mégis csak jobb az érintés, a szeretet kimutatàsa.

Elég szomorú hogy ezt az embereknek el kell fojtania,apám azért hagyta el anyámat mert ő meg nem mutatott soha semmit feléje...kérdem én melyik jobb akkor??A párodnak ajánlanám anyámat és akkor egyből vissza térne hozzád!:)

Az bizony nagyon rossz tud lenni amikor az embert leállítják hogy ne mutassa ki ennyire...megértelek de sajnos mást nem tudsz tenni ebben az esetben mint tényleg elfojtani vagy vissza venni kicsit és szerintem utána majd rájön hogy nem is olyan rossz hogy te annyira kimutatod...

Én is voltam hasonló cipőben. Nekem akkoriban a fényes esküvő csokrokkal, habos ruhával és nagy zenekarral volt az álom, és, hogy Ő az oltárnál álljon. Neki meg valami olyasmi, hogy eljusson egy kedvenc rockbadája koncertjéra, vagy, hogy letöltsön egy szuper filmet és kivigye a játékot a magasabb szintre, vagy tinicsajokkal levelezzen plussz egoért.

Nem is kell mondanom vége lett, de most van egy Párom, akivel mindennél jobban szeretjük egymást, és mér nem is kell habos ruha, meg zenekar. Csak egy gyors aláírás és a végtelen Vele. :)

Engem is sokszor hozott rossz helyzetbe a szívem, de tudtam, hogy lesz valaki, akire ráboríthatom a nagy szerelmemet és ő meg nem fuldokol benne, hanem lubickol...

Régen ez a lány voltam én:

http://www.youtube.com/watch?v=qwiyRvb-G50&feature=related

Nézd meg a klippet, és sok sikert, eljön majd Ő is!

23N

Ne ess kétségbe! (9.14 vagyok)Nehéz annak, aki nagyon szeret, de sosem Ő a hibás fél! A szeretet nem lehet hiba! Az élet még tartogat pár kört számodra, szerintem. Próbálj a saját céljaidnak élni, ha nincsenek valamiért, akkor találj magadnak!

Kitartás, és ne add fel!