Nagyon csúnya szakításon vagyok túl, egyedül maradtam egy pici babával. Mit tegyek, hogy ne szeressem ezt az embert, aki elhagyott minket?

Szia,

szerintem ki akar használni. Mi sem kényelmesebb annál, hogy van egy cseléd, aki ellátja, és vagy egy szerető, akivel dugni lehet. Bocs a durva megfogalmazásért, de aki egy újszülöttes anyát elhagy, arról nem tudok szépen nyilatkozni. Sürgősen felejtsd el. Fiatal vagy, biztosan találsz majd olyan férfit, aki nem ilyen, mint ez az alak.

"képtelen vagyok nem szeretni őt"

dönts el, hoyg tényleg azt akarod-e hogy ne szeresd.

a kiszerelmesedés elég nehéz, de ha összegyűjtöd magadban hogy miket nem szeretsz benne.... mindnekinek van hibája, hülye stiklije... akkor azokra gondolj, hogy ami rosz, nem tetszik az ő, sőt az igazán ő, meg hogy otthagyott a picivel egy galád dolog. nem azt mondom, hoyg túráztast állandóan az idegeidet, mert azzal nem teszel jót, de ne arra gondolj, hoyg milyen jó pasi, meg amikor először megcsókolt milyen volt, hanem a kevésbé jó dolgokat vedd elő magadban.... így lehet kiszeretni valakiből... nekem így sikerült legalábbis.

Én ezen egy percig nem gondolkodnék! Most van babátok, otthagyott téged és a picit is! Ráadásul egy új nőért!

Te a gyerekedért vagy felelős, az ő boldogságáért, biztonságáért. Egyszerűen a pasit felejtsd el. Ha most megtette a pici baba mellett, gondolod, hogy később nem fogja?! Biztos nagyon nehéz, hogy egyedül maradtatok, remélem van azért segítséged, biztos szükség lenne rá, hogy akár a házimunkában, akár a pici babánál valaki besegítsen. De hidd el a párodra nem számíthatsz. Ne akard magadnak ezt az életet! Elhiszem hogy nagyon rossz lehet, mert te még szereted. De ha ő ezt csinálta veled akkor már nem szeret, eddig is csak megszokásból lehetett veled. Az ilyen pasikért nem kár! Próbálj csak a kicsire koncentráni, és egy idő után már könnyebb lesz.

Kitartást és sok sikert!

szia,

megértem az elkeseredésed, hasonló dolgokon vagyok túl. az én férjem a kislányunk születése utáni napokban akadt össze egy nővel. eltelt egy félév, mire rájöttem. ma már nem értem hogy nem vettem észre előbb, hiszen a szemem előtt zajlott, ismertem a nőt is, sőőőt, majdnem hogy baráti volt a viszonyunk. de nem gondoltam, hogy van olyan nő, aki belezavar a mi kis családi életünkbe, és az én férjem kapható rá, és fordítva. mindegy, mai napig nem derült ki, mi volt konkrétan és mi nem, de azok az apróságok, amikről bizonyosságot szereztem épp elegendőek voltak ahhoz, hogy kiszeressek belőle igen rövid idő alatt. pl. látták őket együtt bevásárolni a tescoban és én elképzeltem ahogy szépen andalogva a sorok között vásárolgatnak, nekem meg könyörögnöm kellett, hogy vásároljunk már be, mert nincs otthon semmi, majd nagy caccogások közepette végre elmentünk és rohanva a sorok között szórtam a kosárba a cuccokat, mert neki nagyon kell sietni. vagy kávéházban látták őket, ilyenkor persze sosem kellett sietnie. a kiskaput az tette be, amikor megtudtam, hogy elvitte magával a nőt Balatonra, mert J. 10 éve nem volt ott. hogy én sem, az nem különösebben izgatta. kidobtam otthonról. mindíg amikor elgyengültem a tescos bevásárlásukra vagy a Balatonra gondoltam és ez kellőképpen felkavarta a gyomrom ahhoz, hogy ne béküljek vele ki. ő az idejét egy másik nővel akarta tölteni, vele érezte jól magát, nem a kislányával és velem, és én úgy éreztem ezek után nem tudok vele miről beszélni. sokáig nagyon rossz volt, de a tudat, hogy ez az ember nem érdemel meg minket sokat segített, abban, hogy elfelejtsem.