Maradjak és szeressem, vagy ez veszett ügy? Részletek lenn.

Hát... szerintem a párod már döntött, menni akar. És ha így van, akkor nem szabad visszatartani. Lehet, hogy tényleg nem akarja felvállalni a veled való kapcsolatot, de valamilyen szinten mégis felvállalta már, hiszen a gyerekei tudnak rólad.

Sajnálom, szimpatikus vagy a kommented alapján. Remélem, túl tudod tenni rajta magad hamar. Viszont tényleg,ha mennyi akar, menjen mielőbb, ne fájdítsa tovább a szíved!

Én úgy érzem, hogy ő már valójában el is hagyott Téged :( Sajnálom, hogy ez neked fájdalom, ha viszont ő képes lesz újra szeretni a férjét és normális kapcsolatot kialakítani vele, akkor családi szempontból mégis talán ez lenne jó a gyerekeknek. Sajnos azonban ez általában nem megy ilyen egyszerűen, a válással sokkolt társak (ffi, vagy nő) általában miután megnyugodtak, hogy elmúlt a fenyegető veszély visszatérnek eredeti szokásaikhoz, életmódjukhoz, viselkedésükhöz, amik a válás felé sodorták a kapcsolatot.Sajnos elég nagy az esélye annak,hogy a barátnőd újra csalódni fog és sebeket kap majd, és persze közben valószínű Téged is elveszít véglegesen.

A szakítás mindenképpen fájdalmas dolog, de úgy tűnik, hogy hamarosan meg kell barátkoznod a gondolattal :(

Valóban nem könnyű helyzet egyik fél számára sem.

De biztos tudod te is, erővel nem lehet szeretni senkit.

Hagyd, hogy megtörténjenek a dolgok, adj időt neki.

Ha van még dolgotok egymással, akkor visszatér hozzád.

Viszont lehet, hogy ő még nem áll azon a szinten, hogy elfogadja, nem a gyerekeit hagyja el, csupán a férjét és nem azért, hogy ártson nekik, hanem épp ellenkezőleg.

Hisz mindenki csak úgy tehet boldoggá másokat, ha elsősorban önmagát elfogadja, szereti és önmagával boldog.

Csak így válhat belőle szerető szülő, és társ.

És ha téged választ, azt a saját boldogsága érdekében teszi.

Hiszen inkább nőjenek fel a gyerekek egy olyan családban ahol az anyuka egy "másik nénivel" él boldogan és a papa csupán látogatóba jön, mintha a hagyományos családmodellt látnák nap, mint nap (anya+apa), viszont anyuka arcán nem látnák azt a felhőtlen boldog mosolyt és ez bizony kihatna a mindennapjukra is.

Persze ez csak az én véleményem és a történeteteket sem ismerhetem teljes egészében, csupán leírtam ami elsőre eszembe jutott.

Tehát valóban csak annyit javasolhatok ( amit én tennék ), hogy hagyom hagy döntsön szíve szerint, nem erőltetnék rá semmit, de azt tudnia kell, bárhogy is dönt, te ott vagy neki, szereted, számíthat rád és ami még nagyon fontos, hogy ne érezzen lelkiismeretfurdalást, habár a gyerekek még picik, de felnőve biztos megértik ( pláne ebben a "modern" világban), hogy az édesanyjuk csak egy boldog anyuka akart lenni és ehhez mindenkinek joga van.

Kívánom, hogy a legjobb dolgok történjenek veletek bárhogy is alakul az életetek!

Még annyi eszembe jutott ( én írtam azt a hosszút :D ), hogy szemet szúrt egy mondatod : "szeretni akarja a férjét"

Ezt még olvasni is rossz. Akarva szeretni? Ha valóban így van, akkor előre lehet sejteni, hogy nem fog menni neki.

Ha meg valóban elválnak a fiúk úgyis valószínűleg hozzátok kerülnek ( bár fogalmam sincs, a magyar törvények miként vélekednek gyermekelhelyezési kérdésekben a leszbikus kapcsolatokról )az apjuk meg, ha jó a viszonyuk akkor láthatja őket amikor csak akarja, nem kötelező azt a 2heti 1 alkalmat betartani.

Csak ezt finoman el kellene a párodnak is magyarázni. Nem meggyőzni, csupán elmondani tényként. Bár gondolom ezt már nem egyszer próbáltad, de kitartás és támogasd, hisz neki látszólag sokkal több vesztenivalója van, mint neked és bárhogy is dönt, mindenképp megváltozik az élete.

Légy hát türelemmel.

( Mellesleg szerintem te egy csodás és erős személyiség vagy, őrizd meg magad ilyennek! )

nem irigylem egyik érintettet sem.

én hasonló szituban voltam (hetero) és elköltöztem otthonról, nem találkoztam az "új" párommal, se telefon, se email, semmi. az exemmel is csak a gyerekkel kapcsolatban. de a gyereket rendszeresen láttam.

kellett, hogy kitisztuljon az agyam, hogy rendezni tudjam az érzelmeimet. 6 hónapban egyeztünk meg. nagyon kemény időszak volt. 3 hónapig bírtam. akkor hívtam fel az "új" páromat. és helyes döntést hoztam. :) egy nagyon boldog kapcsolat lett belőle.

tehát szerintem legalább 3 hónapot egyedül kellene éljen, hogy tisztuljon az agya, az érzelmei. de úgy, hogy ezalatt az idő alatt nem kap külső ingert, sem tőled, sem a férjétől.

úgy gondolom, hogy ez a te érdeked is, hogy egy felelősségteljes döntést hozzon.

sok boldogságot, kitartást és erőt kívánok nektek!