Hol tartott az életed 20évesen?

Én 20 évesen már 3 éve főállásban dolgoztam. Nem engedhettem meg az egyetemet, így szakmát tanultam (ami ma már halott szakma) és elmentem dolgozni. 21 évesen szültem egy gyermeket,23 évesen megvettem az első otthonomat. 30 évesen leérettségiztem, és utána egyetemre mentem. Most itt vagyok 42 évesen diplomásként,és nem a szakmámban dolgozom.

Amikor én voltam 20 éves akkor sok fiatal nem is álmodhatott főiskolára, egyetemre. 18 évesen már dolgozzon.. Idővel mindent meg lehet szerezni. Ha most nem tudsz anyagilag boldogulni, akkor menj át levelezőre, és mellette tudsz dolgozni is.

20 éves tavaly voltam. Ott tartott az életem, hogy van egy 3 éves párkapcsolatom, külön élek, albérletben, a sulit félbehagytam, mert elmentem dolgozni, azóta is ezt teszem. Fizetem a számlákat, a rezsitartozást. Örülök, hogy fél évente tudok magamnak venni egy nadrágot vagy pulcsit. Van egy állandó munkám, amivel keresek havi 80-100 ezret és egy alkalmi, amivel havi 15-20 ezret. Azóta is itt tart az életem. Nem búslakodom, mert ami számít, az megvan, tanulni meg később is tudok, ha lesz egy kis pénzem. Hogy ez mikor lesz, azt nem tudom...

De melónak ajánlom a Lidl-t. Ha jó helyre mész, lehet velük egyezkedni, hogy heti 20-30 órát dolgozz. Ha délután/este vasárnap dolgozol, akkor majd a dupláját megkeresed a délelőttös műszaknak. Kemény, de nem rossz. Jobb mint a Meki meg a KFC.

Most leszek 22.

20 évesen döbbentem rá, egy OKJ-s képzés 2. évében (illetve már előtte is sejtettem), hogy rossz szakra járok, ezért nem sikerülnek a vizsgáim sorozatosan, hidegen hagy az egész. Legalább abban a 2 évben jó volt az órarendem, rengeteget melóztam mellette, sikerült spórolnom, kaptam szoctámot is, volt egy kisebb szerencsém, így már most van kezdőtőkém. Most egy másik OKJ-s képzésre járok (imádom :)), ez az utolsó évem - ha végzek, és találok munkát, akkor rögtön költözök.

20 évesen már volt egy 5 éves kapcsolatom, ami még mindig tart. A sok meló mellett rengeteget jártam koncertekre, fesztiválokra, ez a jó szokásom ma is megmaradt. (Durva belegondolni, mennyivel több pénzem lehetne, ha nem mentem volna minden héten vagy minden második héten koncertre.)

Diákszövetkezetnél az csak a "reklámszöveg", hogy kötelező ennyit meg ennyit vállalnod. Sok ilyen melóra jelentkeztem én is - van, ahol tényleg kérnek ennyit, de a legtöbbnél nem. Volt olyan helyem, ahol csak szombatonként dolgoztam, ami egy hétre 8 óra volt, és nem 40, mégis mindig hívtak.

Egyetemre jártam és mellette pincérkedtem. Eleinte úgy dolgoztam, hogy 2 nap meló, 2 nap szabad, de így elég sokat hiányoztam az egyetemről. Aztán szerencsére lett egy kolléganőm, aki nem járt egyetemre és megfelet neki, ha én dolgoztam mindig péntek-szombat-vasárnap, ő meg a hét többi részén, csütörtökönként meg váltottuk egymást. Pénteken szerencsére csak olyan órám volt, amire be tudtam máskor is menni. Így jó volt, csak baromi fárasztó és semmi szabadidőm nem volt.

De kitartás, ne add fel, mostmár ezt az irodámból ülve írom neked:) Akkoriban sokszor gondoltam, hogy feladom az egészet, de nem tettem, szerencsére. Egy évet kibírsz, akárhogy.

A válság előtt voltam pont 20 éves.ez azért fontos mert az élethez szerencse is kell.

Anyuék nem adtak pénzt egy külföldi koncertre, ezért a barátommal úgy döntöttünk levelezőn tanulunk tovább dolgozunk és összeköltözünk.

Diploma nélkül felvettek mindkettőnket jó nevű multihoz, barátom még tanulmányi szerződést is kapott rá pár évre.

Nem volt könnyű, vért izzadva befejeztük a sulit dolgoztunk buliztunk. 24 évesen vettük az első lakásunkat most vettük az első házunkat.

Kocsin is van, nyaralgattunk is.tavaly összeházasodtunk, és van egy 7 hónapos lányunk.

Most 28 évesek vagyunk.

Nagyon nehéz volt de nem csinálnám másképp ma sem...