Nem jon vissza hozzam! Van valakije allitolag. Mit csinaljak?

Ha ennyire nem akar veled lenni akkor ne erőltesd, akkor sem fog visszamenni. Ha már azt hazudja barátja van, akkor pláne jobb hagyni.

Az érzelmek nem úgy működnek, hogy 'valahogyan meggyőződ'. Ha nem akar veled lenni, akkor nem fogod visszakapni, bármit is teszel.

Sehogy. Lépj tovább, mindenkinek jobb lesz.

Nő vagyok, túlvagyok már néhány szakításon. De én mondom, nincs szánalmasabb annál, mikor magába roskadva teper még hónapok múlva is az ex. Nekem is volt már, hogy nehezen léptem túl a szakításon, otthon ültem, depiztem, sírtam, ettem, minden, amit el lehet képzelni. De eszembe nem jutott volna bohócot csinálni magamból azzal, hogy hívogassam az exemet és könyörögjek neki, hogy jöjjön vissza hozzám. Akár nő, akár férfi csinálja ezt, szánalmas. A szakításnak oka van. Az emberek azért szakítanak, mert nem jó a kapcsolat. Ha nem jó a kapcsolat, az szakítás után se lenne másképp (na jó, az esetek 1%-ában talán, a maradék 99% az a bizonyos felmelegített káposzta, ami egyszer újból kihűl). Én azt mondom, hogy kezdj magaddal valamit. Sportolj, keress új hobbit, bulizz, foglalkozz többet a barátaiddal, tanulj, dolgozz keményebben. Bármi, ami eltereli a figyelmed erről, és meglátod, hogy azt veszed majd csak észre, hogy már eszedbe sem jut. Az önsanyargatás a legrosszabb. Amíg otthon ültem depisen nyilván én sem tudtam elfelejteni az exem. Amikor végre kimozdultam és csináltam valami értelmeset, akkor arra koncentráltam, és max. a nap végén otthon jutott eszembe a volt barátom, és rájöttem, hogy milyen jó napom volt, és nekem nincs szükségem rá ahhoz, hogy jól érezzem magam. Ha erre az útra sikerül rátérned, onnan már könnyű lesz minden. Csak a döntést kell meghozni.

00:36, 2:34: ezek ösztönös reakciók tőletek, de nem értitek a lélektant