Olvastam, hogy sok 16-17 éves és fiatalabb lánykát csak úgy elengednek bárhová. Miért?

Te beteg vagy hallod. A lányod már elég idős ahhoz, hogy egy 20-30 percet utat megtehessen egyedül. Sokan már 10 évesen ennél messzebbről egyedül járnak iskolába.

" Nem is értem, hogy az ő szülei miért engedik el? Nem félnek, hogy a lányukat útközbe kirabolják(akár észrevétlenül is)belékötnek, elüti az autó vagy netán emberrablóval is találkoznak? Annyi dolgot hallani manapság."

Nem, valószínűleg ők életképes, normális és nem agyonféltett gyerekeket neveltek, elmagyarázták nekik miért nem szabad idegenekkel szóbaállni és mi egyebeket nem szabad tenni, valamint hogy vigyázzanak magukra. Azok a gyerekek, akiket elengednek jóval magabiztosabbak, rutinosabbak és egyszerűen életképesebbek, mint a te lányodhoz hasonló szerencsétlen, őrizgetettek. Ők sajnos nem tudják milyen a világ, hiszen sosem volt lehetőségük szembesülni vele - pont ezért ők azok, akikkel általában történik valami, mert senki nem készítette fel őket rá.

Wolfgang Priklopil te vagy az?

Nehogy elengedd, látod Natasával is hogy jártál! Vissza se ment a hálátlanja...

11 éves korom óta 15 km-re járok iskolába, ha azt nézem én is megteszek 30 km-t egy nap. :D

A szüleim 14-5 éves koromban elengedtek már Pestre nyári szünetben (160 km). Apu ott dolgozott, volt lakásunk. Ott aludtunk, napközben meg császkáltunk a városban a barátnőmmel, vagy aki éppen jött velem.

5 napja volam 18 éves, amikor elengedtek egyedül Svédországba két hétre egy nemzetközi táborba.

Talpra esettnek gondolom magam, nem ijedek meg, ha eltévedek, feltalálom magam minden helyzetben, abszolút jó lett a probléma megoldó képességem, stb. Ezekhez szerintem kellenek az ilyen önálló "utak". Már 6-7 évesen is leküldtek a sarki ABC-be, hogy hozzak egy fél kiló kenyeret. Erre rá kell nevelni a gyereket. Ha eddig a szomszédba sem mehetett át egyedül, akkor most azért ne menjen el hirtelen 1 hétre Amerikába egyedül, mert azt megértem, ha féltenéd, de ennyire nem kell inkubátorban tartani...

Én is csak azt tudnám írni, amit előttem már le is írtak, nagyon helyesen. Egy 17 éves lány már nem olyan nagyon fiatal, hogy ne lehessen elengedni egy napra, úgy, hogy még sötétedés előtt haza is ér, nem egyedül lenne. Te ismered a lányod, hogy mennyire felelősségteljes és megbízható. Ha amúgy az, és csak ez az irracionális félelem van benned, ne gátold meg abban, hogy szórakozzon. Ez csak feszültséget és problémákat fog köztetek szülni a jövőben. 15-16 éves koromban már engem is elengedtek szüleim barátommal, barátnőkkel koncertezni, vagy egy napra szigetre. Élek és virulok :) Meg kell tapasztalni dolgokat, ettől lesz a későbbiekben önálló és talpraesett, nem számíthat örökre a te védelmedre.

23/N

Ugyanolyan típusú szülő vagy mint a nagyszüleim. A lányod érdekében remélem, hogy összekapod magad és megpróbálsz normálisan gondolkodni és egy kicsit nagyobb szabadságot adni a lányodnak. Ez nem azt jelenti, hogy akármikor akárhova el kell engedned, csak azt, hogy legyen lehetősége kipróbálni magát, hogy egy talpraesett fiatal nő váljék belőle és ne egy ijedős vénlány.

A nagyszüleim azt érték el, hogy édesapám 25 évesen egy nap összepakolt, távozóban közölte, hogy megnősült és vettek a feleségével egy lakást. A nagyszüleim először rendőrt hívtak, hogy hazavigye a fiukat, mikor a rendőrök (egy kiadós röhögés után) megmondták, hogy nem tehetnek semmit, a nagymamám elment egy késsel édesapámék lakásához, hogy ott legyen öngyilkos. Egy darabig úgy tett mint aki vagdossa a csuklóit (persze esze ágában sem volt megtenni), erre édesapám kivitt neki egy fenőkövet, hogyha tényleg ennyire h*lye, akkor legyenek rajta túl gyorsan, mert neki menni kell dolgozni...

A nagynéném viszont nem tudott kitörni otthonról. 60 évesen is otthon él a szülőkkel. Soha még barátja sem volt (a fiúk megbízhatatlanok, betegségeket lehet elkapni tőlük, a szex is mocskos dolog) és bizakodva várja, hogy betöltse az öregségi nyugdíjkorhatárt és megkapja az alig 28500Ft-os nyugdíját, mert életében alig 2 évet dolgozott és a szülei csak heti 1000Ft költőpénzt adnak neki. Egész életében attól féltették, hogy mi történhet vele az utcán (kirabolják, megverik, megerőszakolják, megkéselik, elrabolják...), ehhez képest a legutóbb is otthon esett el a lépcsőn (combnyaktörés) és fél napot ott szenvedett, mire a lassan 90 éves szülei meghallották, hogy segítségért kiabál.

A nagyszüleim még most is úgy látják, hogy ők mindent jól csináltak és az én szüleimet róják meg, amiért engem sötétedés után is hagynak kinnt mászkálni (32 évesen).

3 gyermekem van, és igen, én is féltem őket, de bebörtönzés helyett inkább arra igyekszem megtanítani őket, hogy vigyázzanak magukra.

Én csak egy történetet mesélnék el: Osztálytársamat 17 évesen nem engedte el az anyukája osztálykirándulásra,mert baja eshet a gyereknek.Mi elmentünk, másnap jelentették, hogy reggel, boltba menet közben elütötte egy autó és belehalt.

Szegény lányod! Nem csodálom,ha 18 évesen elmenne otthonról és napokig nem jelentkezne! Még jó,hogy az én szüleim nem voltak ilyenek...jah,bocs! Mai felfogással az én szüleim felelőtlenek voltak és veszélyeztették a testi épségem, mert 7 éves koromtól rábíztak másra,15 éves koromtól meg már több száz kilómétert utazhattam a baráti társaságommal. (...és mégis itt vagyok! Én is és a többi felelőtlen barátom)