Kellett már közölnöd halálhírt?

Ahogy elolvastam a kérdést átfutott rajtam, hogy dehogy, és nem is lennék rá képes. Aztán eszembe jutott, hogy de, mégis tettem már meg, csak évekkel ezelőtt volt és elhalványult az emlék. Van egy féltestvérem édesanyánk előző házasságából. Ő nem lakott velünk, de nagyon jó volt vele a kapcsolatom. Egyszer késő éjjel én még interneteztem, amikor írt, hogy meghalt az apukája és ébresszem fel anyumékat, mert mindjárt telefonál. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy valahogy úgy raktam össze a mondatot, hogy egy pillanatig se fusson át a szüleim agyán, hogy a bátyámmal történt valami baj. Most, hogy eszembe jutott, már emlékszem, hogy nagyon rossz érzés volt éjjel 2-3 óra magasságában villanyt kapcsolni a szüleim szobájában és ébreszteni őket, látni a rémületet az arcukon, mivel ez egy olyan szituáció volt, hogy már ébredéskor tudhatták, hogy baj van. Én olyan 14-15 éves lehettem. Remélem ez volt életem utolsó ilyen feladata. Bár hozzám nem állt közel a személy, akinek a halálhírét közölnöm kellett, életemben talán 2 alkalommal találkoztam vele, mégis a bátyám édesapja volt, anyukám volt férje, szóval mindenkit megrázott, ezáltal engem is, mert láttam a felfordulást magam körül. Nem is tudom, milyen lenne egy közelállóról ilyet közölni. Belegondolni is szörnyű.

Igen, édesanyámat egy reggel sajnos holtan találtuk az ágyban. Még aznap délután én mentem át nagymamámhoz a szomorú hírrel, hogy meghalt a lánya...

A nővéremnek kellett elmondnom,hogy meghalt a párja autóbalesetben.Épp a szomszéd városban volt,mikor jöttek a rendőrök.Majd' megszakadt a szívem,tudtam,hogy épp locsifecsizik a kozmetikusnál mit sem sejtve,míg a szerelmét 300 km-re halálos baleset érte.Borzasztó volt az a két óra,míg haza nem jött,de nem mertem elmondani neki,míg haza nem vezet.