Szerintetek mennyire visszatarto erő egy egyedülállo nő számára, hogy a kiszemeltje boldog házasságban él úgy, hogy gyerekek is vannak?

"Tök mindegy, hogy mit akar és mit nem egy egyedülálló nő. Nem az egyedülállónak kell, hogy visszatartó legyen az, hogy a kiszemeltje házas, HANEM A HÁZAS FÉLNEK kell, hogy visszatartó erő legyen az, hogy házas.

Mert ha ez nem így van, az azt jelenti, hogy egy idegentől jobban elvárod, hogy tekintettel legyen az érzéseidre, mint a saját házastársadtól."

A házas félnek valóban nagyobb a felelőssége, neki kell visszautasítani a nyomuló nőt, de ettől én még nem mentem fel azokat a kis cafatokat, akik kb. a karikagyűrű láttán indulnak be jobban. Sosem értettem, hogy ez miért van, mert én foglalt pasira nem másztam rá, és ha ő mászott rám, de tudom, hogy foglalt, mégha tetszett is, visszautasítottam. Ne én legyek a 3. fél, aki asszisztált egy család széthullásában. A férjem mondta, hogy mióta az ujján van a gyűrű, 2x annyi nő kezd ki vele, mint előtte, amikor a fiúkkal beülnek 1-1 sörre néhanapján.Ugyanezt megfigyelte a barátja is, aki vőlegény. Persze hiába kezdenek ki velük. De ettől még maga a tény, hogy egy olyan pasi, aki bizonyítottan nem fél a felelősségtől, kötöttségektől, sok nőnek vonzóbb, mint egy még egyedülálló pasi. Szánalmasak szerintem.

A legaljasabb dolog, már a gondolat is, hogy megpróbálja elcsábítani.

Kiszemeltem, mert véletlen megláttam és beleszerettem, na de! Ha megtudom, hogy házas, gyerekei vannak, még akkor sem adnám jelét érzelmeinek, ha mondjuk boldogtalan házasságban él! Ha meg boldogban... Kár is tovább filózni.

Ha boldogban él, de kíváncsi, csapodár pacák, és titokban ő kezdeményezne nálam, még akkor SE mennék bele semmibe!

Nem lenne gusztusom közreműködni egy család szétrombolásában.

Ha csapodár a pasi, vagy boldogtalan, akkor is inkább azt mondogatnám neki, hogy mit tegyen, hogy boldog legyen a feleségével. Én meg max. sajnálnám, hogy nem én vagyok a párja, és remélném, hogy találok hasonlót... Egy nulla, aki ilyenbe belemegy.

Érdekes ,régen jobbak voltak az erkölcsök, mert pont fordítva volt.

ha látták a karikagyűrűt,nem közeledtek, mert azt jelentette"foglalt" az illető.Ezért is vette le sok nő,és férfi is, ha éppen nyitott volt az alkalmi dolgokra.

De a kérdésre is válaszolva,annyira visszatartó erő,amennyi gerinc van a nőben....meg amennyire fogékony iránta a boldog házas,gyerek férfi...

Egy normális, úgymond eddig akadálymentes pszichés fejlődésen átment és egészséges lelki világgal rendelkező nő esetében annyira visszatartó erő lehet, hogy ilyen férfival nem is foglalkozik semmilyen téren. Se barátság, se haverság, pláne nem érzelmi kapcsolat vagy párkapcsolat. (Barátkozásnál kivéve ha a férfi feleségével együtt barátkoznak)

Akkor tudom ezt elképzelni, ha valami a nőnél pszichésen vagy lelki téren nem kerek. Pl. a nőben sérelmek vannak a férfiak felé, mert őt elhagyták, vagy a nő annyire nehezen viseli a szingli életmódot, vagy a nő megalázónak tartja jelenlegi helyzetét.. stb, és inkább beválalja a nős férfit, csak hogy neki is legyen valakije, mintsem inkább időt szánna a dolgaira. Időt arra, hogy először "gyógyuljon ki" a múlt sérelmeiből, majd időt arra, hogy tisztességes úton hozzá való párt találjon.

A környezetemben tapasztaltak szerint semennyire.

Barátnőm egyedül nevel két gyereket, a férje sokáig csalta, lebukott, majd elköltözött. Most egy nős, kisgyerekes pasival kavar (a barátnőm).

Kérdeztem tőle, hogy megcsalt feleségként nincsenek averziói a dologgal kapcsolatban? Azt válaszolta erre, hogy neki is jár a boldogság, és ha ezt egy családos pasitól kapja meg, akkor legyen.... Alig hittem a fülemnek.

A negyvenes főnöknőm pár hónapja dúlt fel egy tizenéves házasságot, ahol 3 gyerek van, majd úgy látta, mégsem jó nekik együtt, és kidobta (!) a pasit!

Szóval, mi nők is megérjük a pénzünket......

36/N, (10 éve házas, nem volt még házasságon kívüli kapcsolatom, remélem a férjemnek sem.)

Nekem szemely szerint abszolut visszatarto ero lenne, konkretan amikor meg szingli voltam, akkor is tabukent tekintettem a ferfiakra, akiknek baratnojuk, partneruk, feleseguk volt. Nem emlekszem egy olyan esetre sem, hogy valaki megtetszett volna es vissza kellett volna fognom magam emiatt, egyaltalan nem is tekintettem potencialis partnerkent rajuk, igy a ferfit sem igazan lattam meg bennuk.

De ez en vagyok.

Ismerem a noi praktikakat, a nok kepesek nagyon finoman, nagyon hosszan, kitartoan jarni ferfi utan, a kozelukbe ferkozni baratkent, segitseget kerni toluk (a ferfiak pedig altalaban segitenek a gyengeknek). Es igen, sokszor megtalaljak azt a pontot, hogy mikor kell kozeledni, mikor van res a pajzson, mikor kell bogni egyet az adott ferfi vallan. Mindezt ugy, hogy a ferfiak semmit sem sejtenek az egesz mogott, azt hiszik, hogy ez teljesen spontan es oszinte.

Ismerem magam, tudom, hogy en is tudok, vagy tudnek jelentosen befolyasolni ferfit barmiben, vagy barmi ellen, ha apro lepesekkent haladnek a cel fele, vegul a masik azt hinne, hogy az adott dolog az o otlete volt.

De en nem elek ezzel a lehetoseggel.

Vannak akik igen.

Olyan ez kicsit, mint az agymosas.