Szerintetek mennyire visszatarto erő egy egyedülállo nő számára, hogy a kiszemeltje boldog házasságban él úgy, hogy gyerekek is vannak?

Itt a cégnél azt látom, hogy a friss diplomásan idekerült csajok eléggé rá vannak kattanva a 30-40 körüli családos férfi kollégákra, akiknek már jellemzően kialakult a megnyerő férfias stílusuk (megjelenés, fellépés, sikeresség).

Pl. a csajok elég sokszor megnézik az ilyen férfikollégák asztalra kitett családi képeit, ha látják hogy a férfinak női szemmel is jó nője van, illetve jól sikerültek a gyerekei, akkor az ettől a ténytől csak érdekesebbé válik számukra.

Persze, hogy normális embernek visszatartó erő.

Az, hogy valaki KISZEMELT, még nem jelenti azt is, hogy valóban ők ketten alkalmasak együtt egy jó párkapcsolatra.

Nem is értem, hogy eleve hogy jön szóba még a "kiszemelés" időszakában az, hogy már a visszatartó erőket (erkölcsi korlátokat) lazítgassa, fontolgassa.

Ha nekem megtetszik valaki, az még NEM KAPCSOLAT.

A kapcsolat a kölcsönösségen alapul- ha ez sincs meg, akkor nem is értem a kérdést.

Az pedig számomra erkölcsileg eléggé elítélendő, ha egy harmonikus családban élő emberrel képzel el valaki magának is boldog párkapcsolatot.

Ez a kérdés nem egy magára valamit is adó, megfontolt és erkölcsileg is tisztességes ember képét mutatja számomra- leglaábbis nem egy FELNŐTT emberét.

Szerintem ha valaki tiszta lelkű,és tudja,mi az a szenvedés,lelki fájdalom,akkor nem fog gátlástalanul más kapcsolatába beletiporni.Sajnos ilyen érző lelkű ember kevés van manapság,de azért még akadnak szerencsére.

Hozzáteszem,volt egy időszakom,amikor én is elég önző módon viselkedtem.Meg is fizettem érte a tanulópénzt.Azóta rádöbbntem,mit okozhattam volna illetve mit okoztam másoknak lelkileg,soha többé nem fordulna meg ilyen a fejemben!

17. szegyeld magad tudod ezert majd megkapod a melto buntetesed az elettol es akkor majd gondolj arra mennyi rosszat tettel masnak.

Senkit nem kerul el a karma most folenyesen meseled egyszer zokogva fogod.