Miért akadt ki az unokahuggom hogy nem pakoltam vissza aerobik órán a step padot meg a sulyomat? Amilyen árak vannak hát pakoljanak vissza ha akarnak én nem fogok. És ezért bedurcizik normális ez?

Azt hiszem, hogy ez a kérdés felkerül az "álmodik a nyomor" kategória egyik dobogójára.

Ha esetleg mégse kamu, akkor én a helyedben nem ítélkeznék. Ennyi ésszel egy tál mazsolát nem bíznék rád megőrzésre, nem hogy pénzügyi befektetéseket. Csak nem kitartott vagy?

Szegény szüleid...

Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol és milyen iskolai végzettséged van?

Bizonyára el fogsz jutni arra a pontra, amikor rád nehezedik annak gondolata, hogy annyi hasznos dolgot nem tettél az életben, mint két fűszál egymásra rakása.

Más pénzéből és más munkájából élsz, más pakol el utánad, olyan vagy, mint egy kisbaba, semmi hasznod nincs az életben. Még tehetsz ez ellen. Az első lépés, hogy szállj le a magas lóról, és lásd meg, te is csak egy ember vagy, és nálad igen, fájni fog, nálad sokkal különb az összes ember, aki dolgozik valamit, azok akik a súlyokat visszapakolják, az unokahúgod, és a többiek.

Ez nem baj, ezért nem kell bosszút állni, ha valaki tükröt tart eléd, és az nem tetszik, nem kell kirugatni a munkahelyéről, hanem itt volna az ideje bátornak lenni egyszer végre az életben, és kezdeni azzal a képpel valamit, amit oly nagyon fáj látni: magadat a másik szemében.

Pont ezt mondom. Egyetemi végzettséged van. Ez egyáltalán semennyire nem hasznos. Mert mit kezdesz vele? Semmit, elpihen a fiókban, jól elvan a porréteg alatt a kis kemény fedelű. Amúgy nem egy nagy kunszt manapság egyetemi végzettséget szerezni. Tucatember vagy ilyen szempontból, ma már majdnem mindenkinek van egyetemi diplomája.

Magyarul légy hasznos, fogd meg azokat a súlyokat, és pakold szépen vissza a helyére. Annyira pedig ne légy alávaló, nullszériás ember, hogy másokat lenézve, ha az igazat mondják neked, kirúgatod. Még a legelvadultabb sznobok sem ennyire kicsinyesek.