Elhunyt az ex párom! Elmenjek a temetésére, vagy inkább ne?
Az első nagy szerelmem volt ez a férfi, az első mindenben, így mindig is különleges helyet foglalt a szívemben. Most, huszonévesen sajnos elhunyt.
Igazából jobban megvisel, mint gondoltam, pedig évek óta nem beszéltünk már. Teljes szívemből úgy érzem, hogy szeretnék ott lenni a temetésén és végső búcsút venni tőle. A férjem külföldön tartózkodik, de azt mondta tegyem azt, ami jól esik. Édesanyám pedig szívesen elkísérne.
A probléma az, hogy ennek a férfinak a párja nem igazán kedvel engem. Rögtön azután jöttek össze, hogy mi szakítottunk. Igazából elszerette tőlem őt, úgyhogy nekem lenne okom nem kedvelni őt, de ez nem így van. Sokáig féltékeny volt rám, el akart távolítani az ex párom életéből és ezért mindent meg is tett. Nem tudom mennyire élnek ezek az ellenérzések még benne, de én nem akarok balhét, sőt... Bántani sem akarom, nem akarom, hogy rossz érzései legyenek amiatt, hogy én is ott vagyok. Kicsit tartok ettől a helyzettől és nem tudom mi lenne a helyes. Van-e ott keresni valóm, vagy inkább hagyjam?
válasza: válasza:üzenet mindenkinek: hányok tőletek! miért ilyen végtelenül, undorítóan önző mindenki? ÉN, ÉN, ÉN, így szeretném, nekem így lenne jobb, jogom van hozzá(?!) hát kik vagytok ti???? miért kell mindig mindenen és mindenkin kíméletlenül átgázolni, ha épp valamihez kedvetek támad, tekintet nélkül mindenre és mindenkire? viccen kívül nekem a kábeltolvajok ugranak be: milliós károkat okoznak, csak hogy párezer Ft-ot kapjanak a méhbe.
Kérdező! a helyedben eszembe se jutna elmenni. beletaposni annak a szerencsétlen nőnek a lelkébe, nem mintha nem lenne elég hogy a párja meghalt. (és igen, tök mindegy, hogy "elméletileg" ezen "nem kéne" felidegesítenie magát. Te pontosan tudod hogy a padlónál is lejjebb küldöd vele) és miért akarnád ezt tenni, még egy relatíve idegennel is? ennyire gyűlölöd, mert elvette a csávót? (ja igen, a sztorid: ő utál téged? nem fordítva? nem akarsz balhét, mi? csak épp tudod, hogy jelen helyzetben te magad vagy a balhé, és "nem tudsz mit tenni", mi?)
szóval, különleges helyet foglalt el a szívedben... képzeld, az ő szívében meg valószínűleg a párja foglalt el különleges helyet. csak tipp, de talán a szerelme viszonylagos nyugalma fontosabb (valódi balhéval dúlnád fel), mint egy rég lezárt múlthoz tartozó ex lelki békéje. csak mérlegelj. és a te oldaladra ne tedd fel az "ÉN-ÉN-ÉN-ÉN-ÉN" 100X szorzót.
ui.: remek lenne ha csak azután töröltetnétek, hogy a kérdező is elolvasta - hiszen ugye véleményeket kért, erről se maradjon le...
válasza:5-ös vagyok,én is azt írtam,hogy nem mennék el,valaki kérdezte,h mit érzek ilyenkor?
Azt érzem,hogy annak már sajnos úgyis mindegy,akit temetnek,viszont a rokonoknak,közvetlen környezetnek nem...
A gyásznak szakaszai vannak,melyeken mindenki átesik az exed párja kb. most fog belépni a düh és a harag fázisába...Erre írtam,hogy nem tudhatod mit fog kiváltani belőle,és szerintem ez hatványozottan igaz,ha valakit nagyon fiatalon veszítünk el..mert csak rengeteg miért marad utána...
Igazat adok az utolsónak én is.Itt most nem magadat kellene nézned,hanem azt a nőt,aki az exszeddel élt évek óta és a társát veszítette el...nem pedig a múltjának egy részét...(még ha az a múlt olyan meghatározó is)
válasza:#22/#23, alapvető tévedésben vagytok, egy temetésen az elhunyt a főszereplő és nem az özvegy, a temetés arról szól, hogy az elhunytnak adjuk meg a végtisztességet és kísérjük el az utolsó útjára, nem az özvegyről... Mondom ezt úgy, hogy az elmúlt 49 évben mindkét szerepet megéltem sajnos, amikor az ex voltam, azlt leírtam a #12-ben, amikor meg én vesztettem el a társam, teljesen evidens volt számomra, hogy az exeket is értesítem, ha elérem.
De életem ebben a témakörben átélt legmeredekebb sztorija egyébként nem temetésen volt, hanem az, amikor a kórházi intenzíven - ahol akkor dolgoztam - egy fél órája elhunyt (tehát még a kórteremben fekvő, még nem volt értesítve senki) harmincon-éves nő ágya mellett összefutott a férj és a szerető(!, nem ex, mindenki ismerte a szitut, mert előtte a nő folyamatosan azon parázott, hogy csak össze ne fussanak)... hát akkor egy egy pillanatra tényleg megállt a levegő... majd kezet fogtak, az ágy két oldalán elbúcsúztak az elhunyttól, és együtt távoztak intézni a dolgokat. Ennyi.
Elfogadom mindenki véleményét, attól hogy valaki nem ért egyet a nézeteimmel, nem gondolom, hogy törölni kéne.
Magamból indulok ki. Ha elveszteném az életem párját, eszembe sem jutna azt lesni, hogy ki van ott a temetésen. Ezer bajom lenne, pont nem érdekel, ha a múltjából is megjelenne valaki. Sőt... Valahol még lélek simogató érzés is lenne, hogy másnak is annyira fontos volt egykoron a párom, hogy most megtisztelt-e őt azzal, hogy elkíséri az utolsó útjára.
Nem tudom ezzel kapcsolatban ennek a nőnek az érzéseit, lehet ez a dolog benne is sokmindent megváltoztatott, az is lehet, hogy tényleg rajtam töltené ki minden dühét.
Én nem a családjáért, vagy az élettársáért megyek arra a temetésre. Nem akarok feltűnősködni, egyszerűen csak szeretnék ott lenni, elbúcsúzni. Megfordítom! Én ne nézzem, hogy én én én... Akkor a volt párom élettársa miért nézze, hogy csak ő ő ő? Egy ember miért nem tudja elfogadni, hogy a párjának volt egy múltja és én sem vagyok semmivel sem több vagy másabb, mint egy régi osztálytárs, vagy bárki más? Lehet, hogy ő fontosabb szerepet játszott az elhunyt életében, ezt nem is firtatom, de ettől még szerintem az ő részéről sem lenne normális csak saját magára összpontosítani egy ilyen helyzetben.
Azt is hozzátenném, hogyha csak a saját érdekeimet nézném, akkor valószínűleg meg sem fordult volna a fejemben, hogy feltegyem ezt a kérdést.
Falusi emberek, így náluk szokás kimenni a temetés után a sírhoz végignézni kik vittek koszorút, kik voltak ott. Már arra is gondoltam, hogyha elmegyek még véletlenül sem viszek olyan koszorút, amin szalag van, így ha tömeg lesz tényleg fel sem tűnik senkinek hogy ott voltam. A koszorút általában a bejáratnál oda lehet adni valamelyik temetkezési vállalkozónak, így az sem szükséges, hogy a közeli hozzátartozók közelébe menjek.
Egyébként a családjának soha semmi problémája nem volt velem, attól nem tartok, hogy ők hogyan reagálnának, h elmegyek.
válasza:22-es válaszoló gondolatait szerettem volna közölni én is, kicsit finomabban.
Kedves kérdező, egy kicsit nézzünk a dolgok mélyére. Folyamatosan arról beszélsz NEKED mi lenne jó, a te fájdalmad a te bánatod stb. a többiek biztosítanak a Jogaidról(???) Már az sem normális dolog, hogy ennyire megvisel a halála. Ha el tudta szeretni egy másik nő és vele maradt, akkor valószínűleg érzelmileg és mindenhogyan többet nyújtott neki, mint te. Én azt mondom, hogy nincs jogod ott lenni a temetésén, mert konkrétan pont attól nem tudsz elbúcsúzni, akiről szól a dolog. Nem akarsz bánatot és fájdalmat okozni az itthagyott társnak? Dehogynem, pontosan tudod, hogy jól belerúgnál a jelenléteddel és a világon semmi okod ott lenni, nincs ott keresnivalód, hogy nyers legyek, semmi közöd az egész szertartáshoz. A jelenléted csak provokációnak hatna és ha van benned egy csepp intelligencia akkor eszedbe sem jut elmenni. Rajtad áll.Kicsit gondolkozz és talán rájössz miért!
válasza:Őszintén? Megtép? Nem középiskolás hülye gyerekek vagyunk, hogy tépjük egymást SZERINTEM.
Egy kicsit el van túlozva ez a dolog. Nincs JOGOM ott lenni, meg JOGOM van ott lenni? Miről beszélünk mi b*sszus? Egy temetésről van szó, ahol egy olyan embertől szeretnék elbúcsúzni, akit valaha én is szerettem, nem valami hivatalos ügyről, amihez "jog" kell.
Imádom a páromat, nála jobb férjet elképzelni sem tudnék. Nem neheztelek erre a nőre és az ég világon semmi ártó szándék nincs bennem, sajnálom ha ezt valaki nem tudja elhinni.
válasza:Kérdező (#25) "Valahol még lélek simogató érzés is lenne, hogy másnak is annyira fontos volt egykoron a párom, hogy most megtisztelt-e őt azzal, hogy elkíséri az utolsó útjára. " - hidd el, ez az emberinek tartható reakció egy ilyen helyzetben, te látod jól a dolgot. Ez az "ÉN,ÉN,ÉN"-önzés nekem is arról az özvegyről jutna inkább eszembe, aki még a halálában is kisajátítani igyekszik a párját, még a gyászban sem képes osztozni mással, még az utolsó útján is féltékenyen őrzi... és ezt igen szánalmasnak vélem, ha így lenne.
Még az ellenséges hadviselő felek is el szoktak jutni oda, hogy elhunytban és végtisztességben nincs "mieink" meg "ellenség", a Savolyai emlékművére a török követ tette a legnagyobb koszorút... és ez illő, és méltó dolog.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!