Mi az "ideális" ilyen esetben egy friss kapcsolatban?

Ez most komoly? Remélem, valamit félreértettem.

Kéthetente találkoztok csak azon a hétvégén, amikor a picur az apánál van? Ha igen, akkor vagy bébiszitternek használ, vagy csak a volt nejnek akarja megmutatni, hogy új csaja van.

Ha igazán érdekelnéd, akkor kezét lábát törné, hogy találkozzatok máskor is.

"Bármikor szóba hozom vagy utalást teszek rá, vagy bármi akkor egyből az jön le az egészből, hogy én utálom a gyereket."

vedd fel a nyúlcipőt és menekülj.

A gyermeke iránti feltétlen rajongása érthető. Ez a normális. Szükséges a gyerek személyiségének harmonikus fejlődéséhez.

A szülőkön kívül senki sem fogja olyan feltétel nélküli. elfogult szeretettel elhalmozni a gyereket, mint például a párod is. (Persze a normális szülőkről beszélek.)

Viszont az elmondottakból leszűrve: elgondolkodnék azon, hogy vajon ingyen bébiszitternek tekint-e a kedves"párom".

Mert nem mindegy, hogy azért kapcsol-e be a hétvégi láthatásokba, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a gyermeke és köztem, vagy csak a gyerek van a középpontban, én nem számítok, rám nem figyel, és a hétvégi feladatokon kívül engem mellőz.

Akkor sem érdekli, hogy veled mi van, akkor sem akar téged jobban megismerni, ha csak kettesben vagytok?

Pár hete ismerted meg. Aztán úgy írsz, mintha már évek ót fennállna a probléma.

"Minden egyes APUKÁS hétvégénél..."

Most akkor mi van? Mennyi az a minden egyes hétvége, ha még csak pár hete vagytok együtt??

"Hétvégén nincsenek kettesben programjaink"

Pár hét után már erre panaszkodsz? Komolyan nem értem. Még csak pár hétvégét tölthettetek együtt...

"Bármikor szóba hozom vagy utalást teszek rá, vagy bármi akkor egyből az jön le az egészből, hogy én utálom a gyereket."

Nem csodálom... Kicsit vegyél vissza, hiszen még nagyon az elején vagytok, ha meg akarod őt tartani.

Ha nem érti meg a problémádat, akkor én menekülnék. Nekem fiatalként nehezen menne elfogadni, hogy a páromnak már van egy gyereke, ráadásul ekkora, de ha én szeretem őt, akkor elfogadom és megpróbálok mindent megtenni azért, hogy a gyerek is elfogadjon engem, jó kapcsolat alakuljon ki közöttünk.

Ennek ellenére abszolút átérzem a helyzetedet, mert ha ez átmegy abba, hogy mindegy mivan, abból mindig a gyerek jön elő, akkor én is ki lennék akadva. Nekem szükségem lenne kettesben eltöltött időre is és ezt neki is meg kéne értenie és el kéne fogadnia, hiszen első körben nem pótmamaként, vagy bébiszitterként vagyok ott, hanem az ő párjaként. Szerintem ezt felejtette el a te párod is. Próbáld ezt megbeszélni vele. Ha ezt képtelen felfogni, akkor nem igen van miről beszélnetek szerintem.

Ha csak pár hete vagytok együtt, akkor még be se kellet volna mutatnia neked a gyerekéd, szóval túl gyorsnak, túl erőltetettnek tűnik, pláne úgy, hogy te hiányolod a kapcsolat eleji ismerkedős, randizgatós időszakot. Sanszos, hogy pótanyukának akar a párod. A láthatási hétvégén neki kéne ellátni egy gyereket és talán ehhez nincs kedve, gondolja majd te megcsinálod.

Egy pár hónapig ne találkozzatok olyankor, amikor vele van a gyerek. Ha viszont kettesben vagytok akkor ragaszkodj a porgramokhoz, az ismerkedéshez. Egyébként ha így csinálod nem fog hónapokig elhúzódni ez, 1-2 hét alatt kiderülnek a szándékai. Amúgy jesszus, mi az hogy nem kérdezget rólad semmit? Érdekled te egyáltalán???

Elsősorban ő a szülő, nem te, szóval szerintem eleve elég negatív, hogy ő nem tölt kettesben a lányával semennyi időt, mindenhova téged is ráncigál, és nem érdekli, hogy te esetleg mást csinálnál, mármint nélkülük. Én ebbe biztos nem mennék bele.

Persze, kellenek közös programok, de a gyereknek is kell külön időt töltenie az apjával.

De tudod ez még csak hagyján lenne. A problémát inkább azt jelenti, hogy ha bármit mondasz, mondjuk hogy te most nem mennél, inkább legyenek ketten, vagy más dolgod van, vagy netán oda juttok, hogy valami nevelésbeli véleményed lenne, akkor mindjárt rádfogja hogy nem szereted a gyerekét... Ez nem helyes, és nem hagyható. Szerintem inkább lehet hogy az van mögötte, hogy ő nem tud mit kezdeni a gyerekkel... De ezt ugye nem vallja be.

Engem rendkívül zavarna hogy folyton hozzá kell alkalmazkodnom, és rám egyáltalán nincs tekintettel. Én is tekintettel vagyok, hagyom hogy legyen a lányáva. Ő meg legyen rám, hogy én meg ha van kedvem megyek, ha más dolgom van akkor nem megyek. Szerintem ez a normális.

Számomra az eleve furcsa, hogy ha pár hete vagytok csak együtt, miért vagytok egyből a gyerekkel? A legtöbb szülő csak egy bizonyos idő után mutatja be az új párját a gyereknek, hogy ne sérüljön, ha esetleg nem jön össze a kapcsolat, ne érezze úgy a kisgyerek, hogy ismét elveszített valakit, aki közel került hozzá.

Másrészről ha ennyire nem tudod elfogadni a helyzetet, hogy nem te vagy az első ( mindig a gyerek lesz az első, és nem te), akkor kár folytatni az egészet.

Menekülj!!!

Erõlteti a gyermekpesztrálàst,ha meg nincs kedved,akkor vérig sértõdik...késöbb rosszabb lesz!