Mit szólnál ha a párod ezt mondaná a családodra?

Biztos már régebben gyűjtögette magában a sérelmeket. Amikor a családod mondott valami rosszat, és ő tudomást szerzett róla, akkor odatett egy strigulát, hogy "már megint ők". És ez addig-addig gyűlt benne, amíg a családod rohadt csürhévé nem változott, akár csak egy pillanatra is.

"Ti,hogy reagálnátok egy ilyenre?" - Megérteném. A családomnak megvannak a maga defektjei, nekem is megvan a véleményem róluk, és a férjemnek is. Ettől függetlenül szeretem a családomat és ő is kijön velük, de ha olyanja van, a véleményét nem rejti véka alá. Én pedig megértem az álláspontját, mert néha az ő családja is túlfeszíti a húrt.

Nem vagyunk egyformák. Az én páromnak is vannak olyan családtagjai, akiknek voltak furcsa megnyilvánulásai felém és fordítva is: az én egyes családtagjaimnak is felé. Mi viszont tiszteljük egymást, egymás érzéseit annyira, hogy nem minősítjük ilyen mocskos módon a másik által szeretett embereket.

Természetesen a családtagjainktól sem fogadnánk el, ha hasonló szavakat használnának előttünk a másikra.

Ez egy alap nálunk.

Én az olyan tanácsokat nem értem, hogy a kérdező tegyen az ügyben. Mégis mi a jó francot tehetne, azon kívül, hogy a tőle telhető módon tisztázza a félreértéseket?

Én sem igazán jövök ki a párom családjával, ő sem az enyémmel, úgyhogy ha valaki átérzi ezt a helyzetet, akkor én átérzem.

Ilyenkor rohadtul nem mondhatja meg az ember sem a családjának, sem a párjának, hogy márpedig szeressétek egymást, de sokszor még azt sem, hogy hosszú távon vágjanak jó képet egymáshoz.

A legtöbbször maximum azt lehet tenni, hogy megkérünk mindenkit, hogy fogadja el a másikat, találkozni maximum a legszükségesebb esetekben kell.

Aztán ez már az érintetteken múlik, hogy hogy ezt tudják-e kulturáltan kezelni, vagy sem.

Nyugodtan le lehet pontozni, de nem érdekel, mennyire nem szeretik egymást a párom és a családom, ne rohadt csürhézzék, egymást, meg hasonlók. Az hogy az ember hogy reagál le dolgokat, csak őt minősíti. Erről lehet vitatkozni, akkor is így van.

Annyit tehetsz, kérdező, hogy megpróbálod az ilyen kirohanásokat mindkét részről még csírájában elfojtani, mert ha nem, akkor csúnya vége lehet. Ne szeressék egymást, de lehetőleg fogják vissza magukat! Nem kifogás, hogy "jaj, de felgyülemlett bennem a feszültség".

Megkérném, mind a családom, mind a párom, hogy jogos és jogtalan sérelmeiket illetve durva véleményüket hagyják az ajtón kívül és tessék elővenni az angol modoruk.

Volt egy párom akit a nagyszüleim nem kedveltek, Folyton mondták rá a sérelmeket (nem a szemébe), de valahol ezzel ez én lelkemet is és ezzel a kapcsolatomat is mérgezték. Így szépen elővettem úrinői modoromat és megkértem őket, hogy vegyék elő a jómodoruk és ezt fejezzék be.

De ha párom ilyet reagált volna, megmondtam volna neki: hogy rendben. Megértelek, és melletted állok, de kérlek több negatív szót ne fecsérelj a családomra. A többit bízd rám.

Magyarul eddig is cseszegették és most még be is kavartak? Én ezt veszem ki a virágnyelven megfogalmazott kérdésből, hogy most be akartak neki kavarni.

Hát nézd, igen gondol ilyet az ember, a párod ebben nem kivétel, de most kicsúszott neki. Ne élj álom világban, mindenki ugyanezt gondolná a helyében, max. nem mondaná ki.

nem csinálnék ilyenből ügyet. Kiszaladt a száján, amit gondolt. Na és? Legalább tudod, mi a véleménye..

Jobb ha nem tudod? Nem.

Jó, fogalmazhatott volna szebben is, de akkor kötélből kéne lenni az idegeinek, hogy még azon is agyaljon, hogy mondja meg. Próbálj békét teremteni, ha nem megy akkor ez van.