43 évesen bevállalnátok a 3. gyereket?

Hát, ha én, mint nő lennék 43 éves, akkor nem biztos, de ha a férfi 43, a nő pedig fiatalabb, akkor lehet. Hát, elég nehéz lehet még egy picit bevállalni, főleg, hogy olyan fogyatékos a 14 éves gyermek, de hát már van benne tapasztalatotok, milyen két gyereket ellátni teljesen, hiszen az egészséges gyermek a beteg után érkezett.

Ez a halmozott fogyatékosság genetikailag öröklődik? Ha igen, akkor nem biztos, hogy főleg ennyi idősen megkockáztatnék még egy sérült gyermeket, de ha nem genetikai a probléma, akkor inkább bele vágnék.

Hát manapság már sok nő szül ennyi idősen, szóval elvileg lehetséges, hogy minden rendben lesz a terhességgel, meg fejlett az orvostudomány. De mondjuk én nem vetetném el a babát, ha azt mondják, hogy sérült lesz, és akkor megint nehezebb helyzetbe juttok...

Ezek alapján pedig úgy gondolom, hogy ha vágynék rá, hogy gyermekem legyen, és úgy érezném, hogy Isten is támogat, akkor nem lenne több kérdésem, és belevágnék, bármi is lesz utána, mert ha Isten segít benne, akkor erőt is fog adni hozzá. Esetleg érdemes Őt is megkérdezni róla, de nem muszáj...

40 év felett semmiképp nem vállalnék sehanyadik gyereket, mert ugrásszerűen megnő a down szindróma esélye.

Egyébként kérdező, hol élsz? Csak mert van néhány nem túl feltűnő, nem magyar ékezet a szövegedben.

Nem tudom az anya,hogy gondolja,ő nem foglalkozik a beteg gyerekével, nem gondozza, de a gyerekeitől elvárja,hogy majd egész életükbe gondját viseljék...gusztustalan dolog,mástól elvárja azt,amit magától nem.

Remélem a gyerekeknek lesz annyi eszük,hogy nem vállalják majd be.Ezt egy szülő se várhatja el! Persze,segítsék,támogassák egymást a testvérek,ha baj van,de elvárni,hogy az egész életét alárendelje a testvérének,nem lehet.Arról nem is beszélve, ha a következő gyerek is beteg lesz,aminek van esélye.Akkor az is a középső gyerek,meg az apa dolga lesz?

Én a helyedbe biztos megmondanám neki a véleményemet.Akkor is ha nem állna többé szóba velem.Nem kéne ilyen végtelenül ostoba barát/ismerős.