Összeköltözés! Milyen emlékeid vannak?

Mi több, mint 1 éve költöztünk össze a párommal.

Én arra emlékszem, hogy a költözés előtti héten nagyon ideges voltam, hogy mi hogy fog menni. Már csak azért is, mert rengeteg cuccom van, és hirtelen azt sem tudtam, hogy kezdjem az összepakolást.

Végül sikerült, minden elő is került, bár pl. az ékszereimet napokig kerestem, mert nem én raktam el, és nem tudtam hol vannak. :-)

Nekem az egyetlen rossz emlék az volt, hogy utána még hetekig pakolásztam, mivel dolgozom, és csak utána tudtam időt szánni a ruhák és többi cucc elrakására. Ez nekem szörnyű volt, mert amúgy szeretem a rendet.

A párommal azóta is jól megvagyunk, besegít a házimunkába is, ha tud. Sokáig dolgozik, nem mindig ér úgy haza, de általában a takarításban szokott segíteni. A főzést nem hagyom rá, mert utál főzni (igaz, én is, de valakinek muszáj), mosogatni is én szoktam. A mosást, vasalást is magamra vállalom, mert szeretem is őket csinálni, meg nem is nagy dolog. Ő ezért cserében a kertet tartja rendben. Vannak háziállataink is, a tengerimalacok és az egerek az ő dolga, a macska, a pók és a kígyó pedig az enyém.

A kezdeti nehézségek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy összeköltöztünk, mert így azt és akkor csinálunk, amit és amikor akarunk, senki sem szól bele az életünkbe.

28/N

3,5 éve történt...

nagyon izgatott voltam,

Nagyon sok tervvel, tele volt a fejem

A lakást nem tudtuk befejeznia költözésre, így sikerült a egy félig szétbombázott lakásba költözni...

Nem is a költözéssel voltunk el, hanem a felújítással.

Nehéz volt nagyon, mert igaz nem albérletbe mentünk (párom szülője elhunyt előtte, és örökölt egy lakást), de szoc.tám.-ból, diákmelóból, árvaságiból és ösztöndíjból újítottuk fel. mindent saját kezűleg csináltunk, maximum édesapám segített pl a járólapozásban, vezetékek áthúzásában.

Nem féltem, nem izgultam. szüleim sem hiányoztak (9, 5 év koli volt mögöttem) Párom már rég nem az édesanyjával élt, hanem hol itt hol ott, sokszor költöztek, kb évente, 2 évente, ráadásul lakott nagyszülőnél, koliban, tesójánál, ahol éppen meg tudta húzni magát...

Nagyon szerettem az együtt töltött munkát, izgalmas volt, hogy már nem csak főzöcskézni kell, hanem mi ketten rendezkedünk be, mi ketten gondoskodunk mindenről...voltak súrlódások, de semmi komoly...

nekem csak szép emlékeim vannak...

Érdemes a hárklikat az elején tisztázni..:)

Most az esküvőt szervezzük, elég súrlódás mentes, csak kétszer vitáztunk eddig össze(nem a döntések miatt:)) már csak 1 hónap....ez cidrisebb, mint a kötözés, pedig az ég adta világon semmi nem fog változni:S

Fú nekem 2 is volt, de a jobb emlékűt osztom meg (mármint a költözés mindkét esetben jó volt, de ami utána jött az nem volt mindegy :))

Most június 1-én volt aktuális. Nagyon emlékezetes marad. :) Előtte párom lebetegedett, majd elég csúnyán én is. Lázasan, taknyosan pakoltuk be az utolsó dobozokat az akkori lakásomban. Másnap már hajnalban fenn voltunk, az idegtől enni se tudtunk... megjöttek fél óra késéssel a költöztetők... akik maguk is tiszta náthásak voltak! :D

Nagyon jófejek voltak, együtt 4en (ami 2 egészséges embert tett ki :)) gyorsan lepakoltunk.

Majd irány XX. kerületből a XIII-ba. Természetesen azon a napon zárták le a rakpartot az árvíz miatt, természetesen nem volt a fővinformon semmi, én meg a hajam majd' kitéptem mert percalapú számlázáson voltunk.

De kis szerencsénk volt és a költöztetők is leleményesek voltak: az egészet 2 pakolással, dugóval, utazással 1 és 3/4 óra alatt megoldottuk. A borravaló mellé adtunk a két srácnak 1 levél 500 mgos C-vitamint, szerintem annak jobban is örültek. :D

Emlékszem hogy totál zűrzavar volt, de csak letettük a matracot a földre és végigaludtuk a délutánt.

Az elején jól össze is vesztünk hisz betegek, fáradtak, elcsigázottak voltunk, meg mert párom az instantkaját túl sok vízzel csinálta meg és szétfőtt, meg ott álltunk kaja nélkül hétvégén este. :) De kibékültünk gyorsan, és elsétáltunk szipogva-röhögve a mekibe.

A beköltözés utáni időszak a legizgibb, még akkor is, ha minden a feje tetején áll. Később pedig az a varázsa, mikor már igazi otthont teremtettetek, és megvan a napi rutin. :)

Tanácsnak azt adnám, hogy 1 dobozba tényleg csak egyféle dolgot igyekezz pakolni. Én már a végén tök betegen tisztára szétestem és a piperéket pl. 3 különbözőbe tettem, a ruhákat is, stb. Az egy kalap alá vehető dolgok lehetőleg egész dobozt/dobozokat vegyenek igénybe. Fontos ez a rendezettség, nekünk több mint 1 hét volt, mire az utolsó dobozt is kiürítettük, és sokszor nem tudtam, mi-hol van. Ja, és persze írd rá mindenre hogy mi, meg ha törékeny, azt is! :) Ugyanakkor célszerű, ha más nem töltőanyaggal kitölteni a dobozt, mert egymásra fogják őket tenni, és nem kéne hogy beszakadjanak.

Arra meg készülj hogy ah bútor is van, tuti sérülni fog, mondjuk mi 1 db karcolással megúsztuk. :)

Nekem nagyon jó emlékeim vannak. 5 hónap után költöztünk össze, ennek már 3 hónapja. Teljesen jól kijövünk, megosztjuk a házimunkát, hasonló az életvitelünk, mindketten szeretjük a rendet, stb. Én költöztem a páromhoz és az összes cuccomnak sikerült helyet találni 2 nap alatt, szóval nem éltünk dobozok, táskák, nejlonszatyrok között hetekig. Az nagyon zavart volna.

Ő a második férfi, akivel együtt lakom, az elsőnél sem volt semmi gond. 27 éves vagyok.

Mi mindketten kolisok voltunk. Én az első, ő a második évét töltötte egyetemen. Fél év után mentünk ki albérletbe, szóval viszonylag elég hamar. Azóta is ugyanúgy vagyunk, jóban, és rosszban. Anyagiakban, és egészségben, blabla.

Ha összeköltöztök, akkor van néhány jótanács, amit érdemes megfogadni.

- sose mutass mást, mint aki vagy, mert egy idő után nem fogod tudni tartani, és utána meg visszakapod, hogy de nem olyan voltál, amikor összeköltöztetek.

- nem muszáj, de ajánlatos a közös kassza, legalábbis részben, hiszen mégiscsak közös otthonotok van, közös költségekkel. Nálunk ez pl. nagyon jól bevált.

- próbálj meg egy saját időbeosztást csinálni, hogy mikor mit csinálsz. tehát pl. takarítás péntek- vasárnap valamikor, főzni pl. kétnaponta de nagyobb adagot, ilyesmi.

- próbálj meg az elejétől ügyelni a rendre, és tisztaságra, mert a takarítások alkalmából jóval kevesebb dolgod lesz, és könnyebb is lesz.

- nálunk működik a munkamegosztás. együtt takarítunk, és néha főzünk, de mindketten ügyelünk a rendre

Kezdetben nehéz lesz odafigyelni a másikra, mert idegen környezet, és idegen ember. Persze, ismered, meg minden, de azért nem ugyanaz együtt járni, és összeköltözni.

És legyetek egymással megértőek, és toleránsak. Ha pedig valami nem tetszik, vagy nem oké, szólni kell a másiknak, hogy ezt nem így kéne, vagy állapodjatok meg valami középútban.

A legfontosabb az, hogy beszélgessetek, és ismerjétek meg egymást az együttélés szempontjából is, és akkor nem lesz baj. Ne aggódj, minden rendben lesz.

Csak meg kell szokni a helyzetet.

Nálunk is minden rendben ment! :)

Előtte már sokat aludtunk együtt nála, de nem csak ő lakott egyedül a lakásban... bonyolult sztori. Jött egy vevő is a lakásra, és bár mondta, hogy kb. 1 év, míg fizetni tud, én noszogattam a barátomat, hogy húzzunk el, mert úgyis kényelmetlen mással együtt élni. Ő nagyon nehezen tesz meg mindenféle lépést, de aránylag hamar belement és végül ő szerzett egy klassz albérletet. Nyaralás után költöztünk ide :) Bár mindketten akartuk, persze én is beparáztam, hogy úristenmilesz, most már háziasszony is leszek, nem csak barátnő! Plusz még anyám is kiidegelt, mert egy csomó cuccom ott volt még nála és mondták, hogy kifestik a lépcsőházat, amiből persze az lett, hogy az én szobámat pucolták ki.. Úgyhogy el se tudtam "köszönni" a gyerekkoromtól, kirakták a szűrömet! :) Ez rosszul esett, de az új, önálló élet tetszett :)

Ez már tavaly volt, azóta szépen berendezkedtünk, s bár én jobban be voltam zsongva, a barátom is mindenben aktívan részt vett. Bár ahogy ő mondta: "te kitalálod, én megveszem" :D bár azért mindent közösen választottunk ki és vettünk meg :)

Amúgy nálunk klasszikusnak mondhatjuk a szereposztást: ő nagyon sokat keres, én viszont itthonról dolgozom, bár baba még nincs. Így azonban sok idő jut a főzésre, takarításra, bár őszintén szólva az utóbbit nem viszem túlzásba :D Mindig rend van és tisztaság, de én 1 óra alatt végzek mindennel. Ősszel és tavasszal nagytakarítást tartok, de azt kényelmesen leosztom több napra, egyébként portörlés, porszívózás és kész.

Főzni meg imádok, úgyhogy az egyenes feltöltődés számomra. Most már csak egy mosogatógépre vágyok... :D