Összeköltözés. Mit gondoltok erről a helyzetről? A szívem és az eszem mást mond.

22 éves vagyok, a párom 26. 5 éve vagyunk együtt és már nagyon szeretnénk összeköltözni, de egyelőre sajnos nem jön össze, mivel egyikőnknek sincs állandó keresete. Ő nemrég végzett, próbál elhelyezkedni. Egyelőre sikertelenül, de azért reménykedünk. Én még egyetemre járok, próbálok mellette diákmunkát találni, de ez is nehézkes, mivel a szakom nem enged meg nekem túl sok szabadidőt, amivel gazdálkodhatnék.

Körülöttünk mostanában nagyon sokan költöztek össze az ismerősi körből és ez nekem eléggé böki a csőröm. Nem az ő boldogságuk zavar, távol álljon tőlem, örülök neki, hogy tudnak boldogulni. Csak rosszul esik, hogy mi még ezt nem tehetjük meg.

Párom szerint nincs okom irigykedni és belátom, igaza is van valamilyen szinten, mégpedig a következő okokból:

1. A párok egy része ugyanúgy nem rendelkezik önálló keresettel, mint mi. A szülők pénzén élnek, ők fizetik a lakbért, a rezsit, a kaját, mindent. - Mi szeretnénk mindent a magunk erejéből előteremteni, nem akarunk ilyen szinten a szülőkre támaszkodni. Nyilván mindenkinek segítenek a szülei, de ennyi segítséget mi nem várunk el tőlük. Ráadásul hiába is várnánk el, mert a mi szüleink nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy ilyen mértékben támogassanak minket.

2. A párok egy másik része hitelből próbál boldogulni a mindennapokban. - Ezt sem szeretnénk. Az én szüleim 20 éve törlesztik a részleteket, tudom milyen az, amikor a törlesztés miatt a számlák kifizetésére sem elég a pénz. Ezt mindenképpen el szeretnénk kerülni, ameddig csak lehetséges.

Szóval elnézve a helyzetüket, tényleg nem irigylésre méltó. Alig van olyan, aki a saját munkája gyümölcseként tudna megállni a lábán.

2 évem van hátra az egyetemből és nagyjából ugyanennyi ideig fog sajogni a szívem, hogy nem lakhatunk együtt. Ugyanakkor tudom azt, hogy akkor végre a saját erőnkből (és remélhetőleg az addig összespórolt pénzünkből) sokkal nyugodtabban és sokkal felelősségteljesebben tehetjük meg ezt a lépést.

Hogyan csitíthatnám el a szívem valahogy erre a két évre? Ha megkezdődik a tanév, biztosan egyszerűbb lesz valamennyivel... de most nagyon rossz belegondolni.

Bocsánat, hogy hosszú lett.